A valószínűleg XIII. századi eredetű épület első említése a XVI. századból való, amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került. 1526-ban, útban a végzetes mohácsi összecsapás felé, megállt itt II. Lajos a kíséretével. Ennek emlékét ma a kastélydomb aljában oroszlános emlékmű idézi. A kastély a török időszakban Hamza, majd Kászim bég szerájaként működött. 1653-ban Pálffy György, majd Szapáry Péter és az Illyésházy család tagjaié egészen a XIX. századig.
1848-ban vásárolta meg Sina György, aki sokat tett hazánk fellendítéséért, többek között a Lánchíd adományozói között is megtalálhatjuk a nevét. Fia, Sina Simon építtette át a kastélyt 1869-ben neoreneszánsz stílusban. Mind Széchenyi István, mind Jókai Mór gyakori vendég volt kastély falai között, de például itt fogadták az Érdre látogató 1876-os régészeti kongresszus külföldi vendégeit is. Sina halálát követően a Wimpffen család örökölte, majd az 1920-as években egyházi kezekbe került, és előbb a Jézus Társaság, majd 1928-ban a Vizitációs női szerzetesrend költözött a kastély falai közé. 1940-től a KALOT Népfőiskola működött a falai között.
A II. világháború után a helyi lakosság és az Állami Gazdaság építőanyagot bontott a kastélyból. Az épület művelődési ház céljára történő felújítása ugyan felmerült a 60-as években, de végül elvetették az ötletet. A kastély sorsát 1971-ben a pártbizottsági utasítás pecsételte meg, melynek következtében a földdel tették egyenlővé.
Források: Érdi Lap, Érdi Krónika II. bővített kiadás (2004)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!