A Ráckevei-Duna

A ma idilli hangulatot árasztó Ráckevei- (Soroksári-) Duna-ág a XIX. század végéig számos árvíz okozója volt. Árhullámok levonulásakor az egész környéket gyakran elborította a víz, így ártéri ligetek, mocsarak alakultak ki, települések is többnyire csak a Csepel-sziget szélein létesültek.

A XIX. század végi szabályozás előtt a Gellért-hegy alatt a Duna kiszélesedett, és sekély medrű, zátonyokkal teli folyóvá változott. 1838-ban az ilyen sekély részeken alakultak ki jégdugók, amelyek miatt a folyó elöntötte Pestet. Ezután döntöttek a folyó szabályozásáról, a tervek kidolgozását Lechner József és Pietro Paleocapa végezte. A kivitelezési munkák azonban csak a kiegyezés után, az 1870-es években kezdődtek meg. A szabályozatlan mellékágat először teljesen lezárták, majd mivel vízszintcsökkenés és eliszaposodás volt tapasztalható, 1910–26 között megépült a Kvassay-zsilip az ág északi csúcsán, 1926–28 között Tass mellett a mellékágat délről lezáró zsilip.