A Király fürdő Arszlán és Szokoli Musztafa budai pasák idejéből származik, az 1560-as évekből. Természetes melegvízbázisa sosem volt, hanem a mai Lukács fürdő közeléből hozták a törökök a vizet, hogy a várfalakkal övezett területen belül is mindig biztosítva legyen számukra a fürdés lehetősége. 1796-ban a König család szerezte meg, az épület mai megjelenése az ő átépítésük nyomát őrzi.
A török kiűzése után a Vízivárosban jelentős építkezések zajlottak. Ekkor alakították át a Fő utcában levő korábbi dzsámit a Kapucinusok templomává, de emellett új templomokat, kápolnákat is építettek. Így történt ez a mai Szent Flórián-kápolna esetében, melyet egy áttelepült bajor pékmester, Christ Antal adományából emeltek 1750 és 1754 között kórházi kápolna céljára. Alig néhány évvel később, 1759–60 között Nepauer Máté tervei nyomán az addig meglehetősen egyszerű épületet művészi színvonalú kápolnává építették át. A következő jelentős módosítást 1856-ban végezték, amikor az egyszerű gúlasisak helyett a torony Kimnach Móric ácsmester irányítása alatt elnyerte a mai formáját. 1920-tól a görög katolikusok kapták meg a kápolnát, majd a 30-as években az épületet 140 centiméterrel felemelték, így a bejárata a Király fürdőével szemben – a Fő utca síkjáról nyílik. Ezen építészeti bravúr után neobarokk berendezési tárgyakkal egészítették ki a századforduló barokkellenes hangulatában megbolygatott belső teret. Csodával határos módon a kápolna kisebb sérülésekkel vészelte át a II. világháborút. A Budai Görög Katolikus Egyházközség templomát a 90-es évektől kezdődően többször is restaurálták, ma is kifogástalan állapotban van.
Forrás: budapestgyogyfurdoi.hu, Mák Ferenc: A 250 éves Szent Flórián-templom, Budapest, 2003
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!