Batthyányt 1848. március 17-én nevezte ki miniszterelnökké István nádor, majd a megbízatását az uralkodó szeptember 25.-én érvénytelenítette. 1849. január 1-jétől az Országgyűlés Debrecenbe menekült, Batthyányt azonban Alfred Windisch-Grätz tábornagy január 8-án Pesten elfogta. Ezután az egykori miniszterelnök megjárta Buda, Pozsony, Laibach és Olmütz börtöneit.
1849 augusztusáig tartó pere kimondottan koncepciós per volt és végül halálra ítélték. Olmützből Pestre szállították, ahol Haynau nem kegyelmezett meg neki sem. Batthyány felesége egy tőrt csempészett be neki az utolsó látogatása alkalmával, de az öngyilkossági kísérlete nem sikerült. A sebei miatt nem kötél, hanem golyó általi halálra ítélték. Október 6-án végezték ki az Újépületben, halálának helyén ma a Batthyány-örökmécses áll. Utolsó szavai ezek voltak: „Allez Jäger, éljen a haza!”
Földi maradványait a pesti ferencesek kriptájában rejtették el, majd a kiegyezés után 1870-ben ünnepélyes keretek között temették újra a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (Kerepesi temetőben). Schickedanz Albert tervezte a ma látható mauzóleumát, melyet minden különösebb ünnepség nélkül 1874-ben avattak fel.
Forrás: nemzetisirkert.hu, btm.hu
