Kőbánya történetét a középkortól kezdve meghatározta a mészkőbányászat. A legelső írásos említése IV. Béla király korából származik, ekkor Kewer (Kőér) formában hivatkoznak a 147 méter magas „hegyre”. Az itt kitermelt kövekből építették többek között a Magyar Tudományos Akadémiát, az Egyetemi Könyvtárat és a Lánchíd pilléreinek egy részét. A 19. század végére a bánya életveszélyessé vált, ezért bezárták, viszont a hegybe vájt üregek megmaradtak és azokat az ide települő borászat és sörfőzés kezdte használatba venni. Az iparosodás és Budapest 1872-es megalakulása miatt megugrott Kőbánya lakossága, míg 1869-ben még ötezren sem éltek itt, 1910-re a lakosság megtízszereződött. Ennek megfelelően a hívek kinőtték a kerület legrégebbi, még 1777-ben épített kápolnáját és a századfordulóra szükségessé vált egy új nagy katolikus templom építése.
Összesen ötféle templomterv készült, melyek közül a legelsőt Feszl Frigyes, míg a többit Barcza Elek és Lechner Ödön készítette. Barcza neogótikus épületet, míg Lechner sokkal merészebb, centrális alaprajzú, bizánci hatású templomot álmodott meg. Lechner végső, megvalósult tervváltozata elfogadta a Barcza-féle épület gótikus tömegét, építészeti stílusa pedig ötvözi az európai középkor (romanika, francia gótika) formajegyeit az akkoriban divatos keleti (perzsa) motívumokkal, illetve a magyar népi hagyományokkal. A felhasznált művészeti motívumok sokfélesége ellenére mind a templom külső díszítése, mind a belső tere meglehetősen egységes. A tornyokat és a tetőt mázas cserepek, illetve a Zsolnay-gyárból származó pirogránit épületdíszek teszik egyedivé. A 360 fokos panorámaképünkön látható belső berendezés Tandor Ottó tervei szerint készült, aki az Országházat tervező Steindl Imre tanítványa volt. Az olasz korareneszánsz stílusában tervezte meg az oltárokat és a különlegesen díszes szószéket. A főoltáron látható, Szent Lászlót ábrázoló olajfestményt Roskovich Ignác festette 1899-ben. A színes üvegablakok Róth Miksa alkotásai.
A kőbányai templomot erősen megviselték a 20. század viharai: a második világháborús károkat még szinte ki sem javították, amikor 1957-ben leégett a tetőzet egy része. 1974-re szükségessé vált a teljes körű helyreállítás és a megrongálódott épületdíszek pótlása. A húsz éven át tartó helyreállítás után 1994-től csodálható meg a templom ismét eredeti szépségében.
Források:
