Trianon után országszerte úgynevezett Országzászlókat emeltek, melyeknek a célja a gyászon túl a nemzet egységének a kifejezése volt. A századikat a sátoraljaújhelyi Szár-hegyen 1934. július 1-jén avatták fel és egy évvel később, 1935-ben merült fel az Országos Szepesi Szövetség gyásznapja után, hogy az oda vezető két kilométeres út mentén az elszakított városokat bemutató stációkat állítsanak. 1936. október 4-én avatták fel az elkészült együttest, mely a már említett Országzászlóból, a Magyar Szent Koronát megformázó Szent István-kápolnából és a tizennégy stációból áll. A kálvária állomásait Kontraszty Dezső piarista gimnáziumi tanár állította össze, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, burgenlandi és a mai Horvátország területén fekvő városaink nevei állnak rajtuk. A terveket Harasztos Gyula, a kőfaragó munkát Kovács József és Rilyák János helyi kőművesek végezték. Az egyes stációk vártoronyszerű építmények, melyeket Osváth Antal és Kubasevics Lajos által készített címerek és emléktáblák díszítenek.
A II. világháború után a Magyar Kálváriát lerombolták, helyreállítására a rendszerváltás után került sor. Így ma, 93 évvel tragédiánk után ismét hirdeti az Országzászló felirata Kalászy Erzsébet verse nyomán a nemzet feltámadásába vetett hitünket:
„És most, testvérek, boruljunk le imára,
Kérjük Istent, nézzen le szegény hazánkra,
Óvja, védje az elszakadt magyarságot.
Vegye le rólunk a trianoni átkot! Amen.”
Források: Magyar Katolikus Lexikon, Városom.hu
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!