Amint az előző cikkünkből is kiderült, Ludbreget még a rómaiak alapították Castrum Iovium néven. 381-ben már minden bizonnyal jelentős keresztény közösség volt a településen, mivel a források egy Amantius nevű püspököt említenek. A horvátok betelepedésük után keresztény hitre tértek és egy 1334-es összeírásban is Ludbreg mint templomos hely szerepel. A ma látható templomot 1410 körül építették egy római kori bazilika alapjaira. Bár belső terét később barokkosították, mint az a 360 fokos panorámaképünkön is látható, az épület tömegén és különösen a tornyán ma is érződik a középkor hatása.
A Szentháromság tiszteletére szentelt templomot az itt őrzött Szent Vér ereklye teszi híressé. A hagyomány szerint még 1411-ben történt, hogy a várkastély kápolnájában a misét bemutató pap kételkedni kezdett az eucharisztiában (azaz, hogy az átváltoztatás során a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé változnak). Emiatt csoda történt és a kehelyben emberi vér jelent meg, amitől a pap úgy megrémült, hogy a kelyhet egy kőfalazó segítségével elrejtette és a titkot csak a halálos ágyán fedte fel. A csodákat a Liber Miracolum (Csodák Könyve) nevű kódexbe jegyezték fel, és Ludbreg innentől kezdve nyomban búcsújáró hellyé vált. Sech János, egy magyar nemesember elküldte a csodát igazoló dokumentumokat Rómába, és 1513-ban X. Leó pápa kiállított egy bullát, amiben engedélyezte a Szent Vér ereklye tiszteletét.
Ludbreg urai a XVIII. században a Batthyányak voltak, így többek között Batthyány Ádám gróf is. Az ő özvegye, Strattman Eleonóra ajándékozta 1721-ben a templomnak azt a drágakövekkel díszített augsburgi ereklyetartót, melyben a Szent Vér ereklyét ma is őrzik. Minden évben hagyományosan szeptember első vasárnapján az úgynevezett Szent vasárnapon, illetve az azt megelőző szombaton tartják Ludbreg búcsúját.
Forrás: a búcsújáróhely honlapja
