Zárát egy illír törzs, a liburniaiak alapították, majd a római korban Iadera néven volt ismert. Róma bukása után sem néptelenedett el és a betelepülő horvátok is tovább használták az antik épületeket. A város 3000 éves története során gyakran cserélt gazdát, a középkor első századaiban leggyakrabban vagy Velence, vagy a magyar királyok uralma alatt állt. Könyves Kálmán 1105-ben foglalta el Zárát, de tíz év múlva ismét velencei kézre került. A két hatalom versengése még vagy kétszáz évig tartott. 1403-ban itt koronázták magyar királlyá az Anjou-házba tartozó Nápolyi Lászlót, aki trónkövetelőként Zsigmond magyar királlyal szemben lépett fel – sikertelenül. László veresége után 1409-ben eladta a várost Velencének és így egy időre a velencei uralom állandósult. A város iránti vetélkedés később újrakezdődött, ezúttal már az osztrákok, franciák és az olaszok között. A XX. század is pusztulást hozott a város számára: a második világháború vége felé német megszállás alá került és a szövetségesek porig bombázták. Ekkor semmisült meg a város számos értékes műemléke, és ekkor menekült el az olasz lakosság nagy része is.
A sok pusztítás ellenére Zára római korból származó négyzethálós utcaszerkezete még ma is felismerhető, és a város egyik jelentős tere ma az ókori Forum Romanum helyén áll. Itt, a tér közepén építették fel a híres Szent Donát-körtemplomot a IX. században, amely Horvátország egyik legjelentősebb körtemploma. Mellette áll a román stílusú XII–XIII. századi Szent Anasztázia-székesegyház, amely a város legfontosabb középkori temploma.
Velük szemben, a tér átellenes oldalán magasodik a bencések 1066-ban alapított kolostora a Szűz Mária-templommal. Ez utóbbi templom harangtornyát emeltette Könyves Kálmán királyunk 1105-ben, amint azt az építmény alján körbefutó felirat még ma is hirdeti. A harangtorony belsejében több középkori helyiség is található, de ezek sajnos nem látogathatók. A Szűz Mária-templom Zára egész történetét magán hordozza: a román stílusú toronyhoz középkori hajó csatlakozik, melynek főhomlokzatát reneszánsz, belsejét barokk-rokokó stílusban építették át. Nap közben sajnos a templom sem látogatható, csak az esti misék idejére nyitják ki.
