Konyha, ruha

Azt hiszem, akkor nőttem fel igazán, amikor az édesanyámtól több más, számomra érdektelen, háztartással kapcsolatos használati tárgy mellett konyharuhákat kaptam karácsonyra.

Hegyi Ombódi Brigitta
2013. 05. 08. 6:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Édesanyám különös asszony, először is nincs kora, hetven előtt egy kicsivel is megőrizte szépségét, másodszor egyáltalán nincs a teherbírásának határa. A világról, az abban való hasznosságról, az elvégzett munka minőségéről, szeretetről, tiszteletről, segítőkészségről és becsületről nagyon határozott elképzelése van. Fejlett kritikai érzékét persze egy percig sem titkolja, ő az, aki mellett már gyerekkorodban sincs sok sumákolás.

Viszont az alapvetések elsajátítása mellett megtanulsz tőle nagyon szeretni. Szóval kemény csaj, vele nincs apelláta. Velem együtt négy lányt szült. Viszont úgy alakult, hogy valahogy mi négyen a panírozáson kívül, igény hiányában, egyáltalán nem folytunk bele a főzés műhelytitkaiba. Tudtuk, hogy milyennek kell lennie az ételnek, jóízűen megettük és kész. Jelenleg húgaim közül az egyik haladó, a másik középkezdő, a harmadik pedig ultrakezdő szinten űzi a gyakorlati gasztronómiát.

Ennek megfelelően, amikor külön háztartásom alapjait elkezdtem lerakosgatni, nem sok értékelhető dolog került ki a kezeim alól. Akkor ettünk normális ételt, ha a szüleinknél voltunk, vagy az anyósom és az édesanyám hoztak magukkal. Így alakult, hogy miután ráuntam az üzletekben kapható teljes félkészkaja-repertoár egységes ízére, fogtam egy háromkötetes szakmunkát, és az elejétől a végéig bebifláztam.

A dicsérő ösztönzés nagyban hozzájárult a kezdeti szárnypróbálgatásom sikerességéhez, ami elvezetett a mostani viszonylagos konyhai magabiztosságomhoz. Persze ma is előfordul, hogy a prézli–búzadara kettős összecserélésének következménye még mindig okoz meglepetést. Szerintem az ételkészítés jó anyagismeretből és kreativitásból áll, e kettő fúziója pedig már a technika.

A sütemény már más tészta, az színtiszta kémia és precizitás. Nincs lacafaca, vagy úgy csinálod, ahogy mondják, vagy elcseszed. Nekem a mai napig kihívás egy sima piskóta, azt hiszem, kétszer sikerült, először amikor a hűtő tetejéről ellopta a macska, másodszor akkor, amikor elfelejtettem előmelegíteni a sütőt, viszont igazán remek Sacher-tortát tudok sütni, igaz, hogy az izgalomtól végigremegem.

Még mindig megborzongok, ha visszaemlékszem a nagyobbik lányom harmadikos környezetfüzetére. Arra az elmés kérdésre, hogy milyen süteménnyel kedveskedik neked az anyukád, a válasz a megalázó palacsinta volt. Úgy alakult nemrég, hogy édesanyám receptesfüzetéből az egyik húgommal nem kevés felelősséggel a nyakunkban sajtos rudak készítésére adtuk a fejünket. A hozzávalók és a sorrendek, meg mivel mit kell csinálni, precízen benne volt, csak az nem, hogy milyen hőfokon és meddig kell sütni. Elbizonytalanodtunk, és pontosításért kikiabáltam a konyhából, gyorsan meg is érkezett a verbális segítség a szobából: „Kislányom, azt úgy is érzed.”

Érzésem szerint ezeket a műveket felfoghatjuk egyfajta írásos családi emlékek gyűjteményeként is, ugyanis hemzseg azoktól a végtelenül sokatmondó kifejezésektől, hogy „ahogy a mamától tanultam”, „ahogy kell” és „ahogy szoktuk”, vagy „úgy, mint az Ibi-félénél”, meg „ahogy a Jutka mondta”. Ez kábé olyan, mint a nokedlinél a vízmennyiség: amennyit felvesz.

Vidéki életünk egyik gasztronómiai sarokpontjaként tartom számon az első palacsintasütésemet. Ugye, a jól ismert módon, „ahogy szoktuk”, bekevertem a palacsintatésztát, és mivel más tűzhelyünk nem volt, hogy a platni jól átmelegedjen, jó sok apró száraz fával begyújtottam a konyhai cserepes csikókályhát, a Nénit. Minden klappolt, hamar felforrósodott és flottul készültek is a palacsinták.

Itt el kell, hogy mondjam, én nem vallom, még egy falusi házban sem, hogy legyünk otthon tréningruhában. Szerintem a melegítő otthon a nőiség elkényelmesedésének a melegágya. Ezzel persze nem azt mondom, hogy esetenként nem megyek ki metszeni pizsamában a kertbe. Szeretek biciklizni, tollasozni vagy futni, az utóbbi végzésénél szívesen alkalmazom az inkriminált ruhadarabot, de alapvetően a sportokhoz való hozzáállásom churchilli. Tehát bizonyos osztályzás alapján, de mindenképp rendes utcai ruhát viselek.

Úgy a kilencedik és tizedik közötti palacsinta kisütésénél vontam le a megfelelő konzekvenciát és egy életre megtanultam, hogy hasonló körülmények között egy háziasszony palacsintasütés közben ne viseljen nejlonharisnyát, hacsak nem akarja, hogy második bőrként egy életre rajta maradjon.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.