Kapuzárási pánik

Ha szertartásokon kívül szeretnél egy kicsit egyedül leülni a templomban, manapság tuti, hogy nem jutsz be.

Ezt eléggé furcsállom, mert értem én, nincs személyzet, meg óriási értékek vannak szabadon, de hát mégis az Isten házába mennék be, ahol a hit, ugye, evidencia, kérem, és ha az biztonságtechnikai alapokon kezd megkérdőjeleződni, akkor baj van.

Aztán meg az eltévedt és a sose volt bárány nem biztos, hogy egyből misén vagy istentiszteleten akarna részt venni, lehet, hogy először csak úgy, egyedül hajtana fejet, vagy egy kicsit kondoleálna, ismerkedne, de hát így melyik ajtón menjen be. Tankcsapda. Na meg ott vannak azok a hívek is, akik ugyan részt vesznek a közösségi imákon, de néha sokkal nagyobb szükségük lenne a magányos fohászra egy templom biztonságában. Nem tudom, mások hogy látják, de én kevés családot látok magam körül, akik a mindennapos pénz-időbeosztás-gyereknevelés bonyolult összeszervezése és kontrollálása közben vasárnap viszonylag korán már együtt(!) megreggeliznek, majd közösen elsietnek a templomba. Hogy ez nem jön össze, az egyáltalán nem igény kérdése. Nekem az az érzésem, hogy így a templom – mint lelki és épített szakrális menedékház – mintha kivonulna a hétköznapokból.

Külföldön azt látom – és nem csak turistahelyszíneken –, hogy az ember amikor meglát egy templomot, egyszerűen besétál feltöltődni, vagy csak egy kicsit testileg-lelkileg megpihenni.

Nem is értem, miközben féltjük a keresztyén Európát, alkotmányban rögzítjük a kereszténységet, csak miserend alatt látogathatók a templomaink.

Számomra talán a legkedvesebb az egyébként minden nap 9–19 óráig látogatható sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplom. Egyszer összejött, és elmentem Balázs atya egyik lelkigyakorlatára, féltem, hogy este már túl fáradt leszek az egészhez, de még órákig tudtam volna hallgatni. Szerettem.

Na, mindez csak azért borult ki belőlem, mert pár napja többen is megosztották Ferenc pápa szavait, és azok megerősítettek a dohogásban.

„Aki közeledik az egyházhoz, nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét ”

Ferenc pápa szavai:

„Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét, mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a \'lelkipásztori vám\' szentségét! ”

„Aki közeledik az egyházhoz, nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét ”

Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik

Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.

Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hotdogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el Legyünk hát ilyenek!