Orbán Viktor, mint az most nyilvánosságra került szavaiból is kiderül, tisztában van azzal, hogy még a legnagyobb politikusoknak is megvan a maguk kifutási ideje. Így minden különösebb hátsó szándék feltételezése nélkül elképzelhető, hogy valóban foglalkoztatja az utódlás kérdése. Ami persze jelenleg még nem aktuális, de hosszabb távon politikai életműve túlélésének zálogát jelenti. Hiszen az a tény, hogy nélküle nincs Fidesz, addig előnyös számára, amíg a párt élén akar maradni – addig feltétlenül, hiszen részben ennek a tudata tartja ott –, utána viszont már hátránnyá válik. Hasonlóképpen az a politikai ösztöne, hogy nem enged maga mellé felnőni potenciális riválisokat, egyúttal a potenciális utódok körét is minimálisra szűkíti. Többek között ezért lehet az az érzése Orbán Viktornak, hogy ha valaha is politikai utódot szeretne, arról magának kell gondoskodnia.
Ez azonban korántsem egyszerű feladat, mert a potenciális utód egyben potenciális rivális: könnyen kicsúszhat az ember irányítása alól. Így elengedhetetlen a megfelelő időzítés. Talán ezért is tűnik úgy, hogy a miniszterelnöknek mintha mindig lenne talonban egy elképzelhető utóda – korábban Varga Mihályt emlegették így, majd Navracsicsot és mostanáig Lázárt –, akit előbb erősödni enged, hogy aztán hozzákezdjen a gyengítéséhez. Lázár János mintha most jutott volna el az utóbbi fázisba, és innentől Rogán Antal karrierjének alakulását érdemes ebből a szemszögből figyelni. Bármennyire fontos dolog is a kommunikáció, önmagában nem indokolná egy külön minisztérium létrehozását. Az, hogy Rogánból mégis miniszter lett, bizonyára nem pusztán ezzel, és még csak nem is Lázár János ultimátumával magyarázható. Sokkal inkább a párton belüli kényes erőegyensúly alakításával, amiben talán valahol halványan az utódlás kérdése is szerepet játszik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!