Van egy rövid történetem Baróti Lajosról (Varga Béla barátomtól, egykori kollégámtól hallottam, garantáltan igaz). Ötvenhetet írunk, első bajnokságát nyeri a Vasas, a Közép-európai Kupában is győztes, edzője Baróti Lajos. A Vasas a párt csapatának számított, Kádár János kedvencének. A vezér a bajnoki banketten is megjelent, a protokoll végén magához kérette a játékosokat, szakvezetőket. Ki-ki azt kérhetett, amit akart, lakást, kocsit, toronyórát lánccal Sorra került az akkor negyvennégy éves Baróti mester is. Ha egy helikoptert kér pilótástul, leszállópályástul, talán azt is megkapja, hiszen ő a siker atyja, a bajnokcsináló. Az edző némi tipródás után csendesen csupán annyit kért, engedjék szabadon testvérbátyját, aki rácsok mögött volt valahol, még a családja sem tudta, hol. A „bűne”, hogy 1956-ban szerepet vállalt a szegedi egyetem forradalmi bizottságában. Kádár erősen meglepődött, két hét türelmet kért, mondván, át kell néznie az „ügyet”. (A helikopter könnyebben ment volna.) Két hét múlva aztán hazatért a testvérbáty. Nagyvonalú volt a vezér? Inkább csak fölmérte Baróti nagyságát
Lajos bácsi még kilencvenéves korában is ki-kiment a válogatott meccseire. Ha tanácsot kértek tőle, boldogan segített. Most odafentről szorít.
