A baloldalon, különösképp az MSZP-n élcelődik újfent a politizáló közvélemény a múlt heti dunaújvárosi időközi választás után. Jó okkal. A Fidesz jelöltje magabiztosan, 39 százalékos eredménnyel nyert az önkormányzati képviselői mandátumért kiírt szavazáson, amelyen a baloldali-balliberális ellenzék három pártja is külön indult. A Demokratikus Koalíciónak (DK) nevezett Gyurcsány-párt embere 23, az MSZP-é 9 (őt a jobbikos is megelőzte), a PM-es jelölt 8 százalékot szerzett. Jelentős siker ez a DK-nak, fájdalmas vereség az együttműködéstől elzárkózó s talán ezért is megbüntetett MSZP-nek. Az eset ismételten rávilágít a 2010-ben a hatalmát elveszítő politikai tábor nyomorúságos helyzetére. Továbbra is reménytelenül próbálják megtalálni a választ az együtt vagy külön kérdésére. Ha közös jelöltet támogatnak, talán nyerhettek volna Dunaújvárosban. Ezt nem tudhatjuk biztosan, azt viszont igen, hogy a baloldal mély válságának nem a választási együtt (nem) működés a fő oka. Az csak tünet, mondhatni, technikai részletkérdés.
Az egykori szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció utódpártjai előrelépés helyett évek óta ugyanazokat a köröket futják, szinte minden felállást kipróbáltak már. A 2014-es parlamenti választáson például technikai értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a Fidesz által egyoldalúan átalakított választási rendszerhez. Akármit is mondanak, nem annak tudhatják be az újabb kudarcot, hanem a szikár ténynek: nem volt elég szavazójuk. Ami nem is csoda, hiszen minden kisebb-nagyobb változtatás dacára lényegében ugyanazt a gárdát és politikát kínálták a választóknak, amelyet négy évvel korábban elsöprő többséggel a pokolba kívántak.
És azóta sem jutottak messzebbre. Hat év ellenzéki létezés után a tisztújításra készülő szocialisták vezetési válsággal küzdenek, időnként megpróbálnak a múlttal önkritikusan szembenézni, megkísérlik a kormányzásuk alatt összetört baloldali identitásukat újra összerakni, miközben a baloldalinak nevezett táboron belüli megkérdőjelezhetetlen dominanciájuk a múlté. Gyurcsány és pártja tíz év után is az őszödi beszédet magyarázza, míg a nagy összefogás jegyében az LMP-t egykor elhagyó, Bajnai Gordon zászlaja alá gyűlt PM már az Együtt-től is különválva igyekszik észrevehető maradni. Különös módon e roncsderbi nyertesének most Gyurcsány Ferenc látszik, aki következetesen összefogáspárti, s abból az erőviszonyok ismeretében nehéz is lenne kihagyni. Igazi csapdahelyzet ez: vele viszont nincs esély a hiteles megújulásra, a maradék elkötelezett szavazóbázison túl nagyobb tömegek megszólítására. Ám pláne most, Dunaújváros után ugyan ki tudná erről meggyőzni?
