A jogszabályok az elmúlt években sokat változtak, követhetetlenül sokat, de talán jó irányba is. Ami a valódi bűnösök, erőszakos elkövetők megbüntetését illeti, mindenképpen. Ám a bürokratikus teher láthatóan nem csökkent, az ügymenet lassú, nehézkes, és emberi tényezők is hátráltatják. Kínos esetek sora juthat eszünkbe a nyomkövetőt levágva elsétáló rablókról, házi őrizetbe került gyilkosokról, bántalmazóival egy cellába zárt áldozatról – a fehérgallérosok eseteiről nem is szólva. Mégiscsak pikáns, hogy egy maffia-bűncselekményekkel gyanúsított bulibáró negyedmilliárdos óvadék ellenében otthonról figyelheti pere alakulását, miközben senki nem firtatja a bíróságra vándorolt összeg eredetét. Lopj el jó sok pénzt, hogy aztán a zsákmány egy részéből megvásárolhasd részleges szabadságodat! Szép történet.
De maradjunk inkább az emberi tényezőnél. Merthogy mi a társadalom részeként is tehetünk talán valamit azért, hogy az ügyészségek, bíróságok a valódi ügyekkel tudjanak érdemben foglalkozni. Talán érdemes azzal kezdeni, hogy nem szaladunk minden butasággal a bíróságra. A felelősség persze nem a laikusoké, az autós-gyalogos ütközetekben is utóbbiak mellett szól, hogy nekik nem kell jogosítvány. Ha egy ügyész annyira ügybuzgó, hogy reálisnak találja a másfél milliárdos bírságot egy sosem bizonyítható hernyóölésért, és senki sem koppint időben az orrára, mondván, álljunk meg egy szóra, ennek semmi értelme, akkor nagyobb a baj. Akkor rendszerhiba van. Amin a törvényhozás tud érdemben változtatni, ha már az adott (szak)embertől ennyire futja. Addig is reméljük, a vádhatóság illetékese is tanult az esetből. Hernyó- után lesz tyúkperekből is éppen elég.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!