Menekülés a kormányzástól

Akárhogy igyekeznek emelni a népszavazás tétjét, nem ott és akkor fog eldőlni Európa sorsa.

Egy hét múlva, vasárnap rendezik meg azt a népszavazást, amelyet minden idők legegyoldalúbb kampánya előzött meg. Legalábbis a demokratikus Magyarország történetében nem találunk hasonlót. A helyzetével visszaélő, hónapokig úgymond tájékoztató kampányt folytató kormány elképesztő erőforrásokat mozgósított annak érdekében, hogy – leszámítva talán az utolsó két-három hetet – a közvélemény előtt egyetlen álláspont jelenjék meg. Ebben nagy segítségére volt az ellenzék, amelynek állapotát tökéletesen jellemzi, hogy a szavazókörök jelentős részébe képtelen volt delegáltat küldeni.

Sokan levezették, bebizonyították már, hogy a népszavazásnak nincs jogi következménye, nincs hatással az uniós döntéshozatalra. Ha a feltett kérdést magát nézzük – Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését? –, láthatjuk, hogy még a kvótaellenes népszavazás megnevezés is hamis. Hiszen nem arról kérdezik meg a népet, hogy jó vagy rossz-e a kötelező betelepítés, csupán a népképviseleti szerv jóváhagyásának szükségességére kérdeznek rá az ügyben. Politikai szempontból természetesen egyértelmű a helyzet: a nemek borítékolható nagyarányú győzelme a kötelező betelepítés elutasítását jelenti egészen addig, amíg a parlamenti többség is ezen az állásponton van. Nem erősíti a kormány jóhiszeműségébe vetett hitet, hogy Orbán Viktor lebegteti, mihez kezd majd a népszavazáson szerzett felhatalmazással. Úgy sejtem, tévednek, akik előre hozott választásra tippelnek – bár a mai ellenzék ragyogó érv lenne mellette –, inkább arra számítok, hogy a miniszterelnök a remélt, Brüsszelnek küldött erős üzenet birtokában az európai politika megújítójának szerepét célozza meg.

Ehhez érvényes népszavazás, nagyon-nagyon sok nemmel voksoló kell. Ez a racionális magyarázata az irracionális elemekkel operáló, a legképtelenebb állításoktól sem ódzkodó propaganda-hadjáratnak. Ezért kell komolyan vehető itthoni ellenfél hiányában is azt mímelni, mintha élet-halál harc lenne a referendum, mintha egy sorsdöntő parlamenti választás előtt állna az ország. És van még egy ok: a Fidesz testületileg lerázhatta magáról a napi kormányzás nyűgét. Korrupciós botrányok, az országot a bevándorlási kihíváshoz képest sokkal inkább fenyegető kivándorlási válság, a minden erőfeszítés ellenére aggasztó demográfiai helyzet, az egészségügy kilátástalansága, az alulteljesítő oktatási rendszer, a tartósan leszakadt régiók problémája, az európai átlaghoz való gazdasági felzárkózás reménytelensége, a közbiztonság továbbra is csupán a statisztikákban javuló állapota – ezt mind-mind kiszorította a politikai napirendről a gondosan felépített migrációs tematika. Sok kormánypárti szavazó is azt mondja, hogy látja a visszásságokat, érzékeli a tornyosuló problémákat, ám most az ország és Európa jövőjéről, a gyermekeink sorsáról határozhatunk.

Csakhogy a szavazathoz nem lehet lábjegyzetet fűzni, a Fidesz számára egyértelmű sikert hozó népszavazás a teljes kormányzati politika visszaigazolását is jelenti, nem is fogják ezt az érintettek másként értelmezni. És akárhogy igyekeznek is néha már paródiába hajlóan emelni a jövő vasárnapi voksolás tétjét, nyilvánvaló, hogy nem ott és akkor fog eldőlni Európa sorsa, nem az fogja meggátolni például a klímaváltozás nyomán sokak szerint néhány évtizeden belül várható, minden eddiginél hatalmasabb népmozgást. De a népszavazás érvénytelensége vagy az elgondolhatatlan megtörténte, az igenek győzelme esetén sem kell azzal számolni, hogy a kormány(fő) hozzájárulása nélkül elözönlik hazánkat az illegális bevándorlók.

A magyar alkotmányos rendszer súlyos hiányosságára is fény derült az elmúlt hónapokban: rettenetesen hosszú idő telik el a kezdeményezés benyújtása és a népszavazás között. Pedig most aláírásokat sem kellett gyűjteni. Ha valóban olyan veszedelem fenyegetne, amely sürgős cselekvést, döntést kívánt volna, most nagy bajban lennénk.