Arról nem szólt a hír, hogy a prefektust vajon kijózanította-e valaki, és közölte-e vele, hogy nem, ezeket az embereket valójában nem fogadta be Franciaország, és ők sem fogadták be a francia (európai) kultúrát. Ez egyszerűen nem így működik, legalábbis az esetek döntő többségében nem. Ezek az emberek most legföljebb átkerülnek egy másik táborba, majd, ha szerencsések, meghúzhatják magukat valamelyik lecsúszott párizsi elővárosban, ha úgy tetszik, no-go zónában. De miért is történne ez másként? Munkát képtelenek tömegesen biztosítani számukra (nem is akarnak helyben maradni), aszerint sem tudnak különbséget tenni a migránsok között az illetékesek, hogy melyikük lenne esetleg hajlandó elfogadni az itteni normákat, és kik azok, akiket nyomban vissza kellene fordítani. Tettek-e bármit érdemben Franciaországban azért, hogy ezek a jelentős részben valóban szerencsétlen és kiszolgáltatott emberek ne jussanak a hatvanas években bevándoroltak és azok leszármazottainak sorsára? Merthogy az ő integrációjuk elbukott. Persze a franciák helyzete igen nehéz, de legalább tegyenek úgy a hivatalosságok, mint akik felfogták ezt.
Néhány órával a calais-i dzsungel felszámolásáról szóló hírt követően arról számoltak be a tudósítók, hogy a térségben újabb és újabb sátrakat vertek. Azok ugyan még nem értek össze újabb táborrá, de a visszaszivárgás elkezdődött.
