Érdemesebb inkább a másik, már szinte mindennapivá vált jelenségre tekintenünk, arra, hogyan állít előszeretettel a jelenlegi kormányzat történelmi jelszavakat, nemzeti szimbólumokat napi politikája kérészéletű szolgálatába. Rövid távon persze a demagógiával vegyített nemzeti hívószavak eltorzítása, majd csatasorba rendezése hozhat a konyhára. Hosszú távon azonban, főként morálisan, rendkívül züllesztő hatású.
A hamisítás esetünkben nyilvánvaló: a Magyar Nemzet jelmondata ugyanis, mint említettük, eredetileg elsősorban két totális diktatúra ellen irányult, nem pedig kétes indulatok felkeltését szolgálta. Említeni is felesleges, hogy Szabó Zoltán, korának egyik legkiválóbb magyar européere nem a menekülő nincstelenek kérdését a terroristaveszéllyel szándékosan összemosó propagandának kívánt támasztékot nyújtani.
A kiforgatott mottót is felhasználva veszélyes felelőtlenséggel játszik a tűzzel a kormányzat. Pedig felelős politikusnak ellenkezőleg kellene cselekednie. Mert, mint azt Pethő Sándor megállapítja: „Egy nemzetet gyakran saját vak ösztönei ellen is kell vezetni. A nép szava csak a forradalmi ideológiák mámorvilágában volt Isten szava. Olyan időkben azonban, mint aminőket ma élünk, ezekből az ideológiai vagy frazeológiai tivornyákból sokkal inkább kihallatszik a mob üvöltése, mintsem a szeráfi hang. A Szentlélek nem a csőcselék dúlt obskurantizmusában lakik, hanem a vezető értelmiség elitjének világosságában. Azt is tudjuk, hogy a gondolkodásból kifejtett politikai meggyőződés, különösen rendhagyó időkben, ritkán tud sikerrel versenyezni a tömegek nyers indulataira spekuláló bujtogatással.”
A mondat jegyében az Európai Unióval birokra kelni hasonló módon szemfényvesztés. Szabó Zoltán és Pethő Sándor éppen a demokratikus Nyugat-Európában látta függetlenségünk zálogát. Pethő történészként az Osztrák–Magyar Monarchiát tekintette olyan államszövetségnek, amely a nemzeti szuverenitás egy részének feladásával hosszú időn át képes volt nemcsak politikailag, de gazdaságilag is megóvni hazánkat a nagyobb megrázkódtatásoktól. Ezért is kárhoztatta a kuruckodó, kardcsörtető függetlenségiek handabandázását. Közhely, hogy ma nem az Európai Unió fenyegeti nemzeti létünket. Tisztában lehet ezzel a kormány is. Hogy mi vezeti mégis napjaink kardcsörtetőit, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!