Régi vesszőparipám, ha annak idején nincs az a föníciai ember, aki kitalálta a pénzt, akkor mi most egy jóravaló, békés földgolyón lapogatnánk egymás hátát, turkálnánk szenvedéllyel a másik hajfürtjeiben. Még a Föld is másképpen forogna, nem kéne örökké a bankkártyánkkal matatni, a bukszánkban kotorászni. Mert innen ered minden eszeveszett száguldás Az „átzsilipelt” béke, ez a jámbor próbálkozás, nem juthat el mindenkihez. Igazából az sem vigasz, hogy régen is így volt. Hallgassuk a költőt! „Egy kis független nyugalmat, / Melyben a dal megfoganhat, / Kértem kérve: / S ő halasztá évrül-évre.” Pedig ezt még másfél százada írta Arany János
Persze az is lehet, nem a tempónk túl gyors, csak elmulasztottunk megállni a legfontosabb stációknál – holott hát ez lenne itt mindennek a lényege. Megnézni egy bánatos naplementét, meghallgatni egy verset, madáréneket Vagy csak fölpillantani a templomtorony órájára, időben vagyunk-e még.
