Hiszen, ahogy érveltek, ezeknek a nőknek, bár ott voltak, amikor gyermekük megtette első lépését, és kimondta az első szót, azzal kell szembesülniük, hogy nincs módjuk az unokagyártás siettetésére. Vagy mégis? Igen! Ez pedig a cég legújabb „szülői beruházás” programja, amelyen keresztül a potenciális nagymamák anyagilag is hozzájárulhatnak a fiatalok napsütéses nyaralásának költségeihez. Kutatásaik szerint ugyanis a D-vitaminban dús, napsütéses helyeken 51 százalékkal többet szeretkeznek a párok, mint más utakon.
Mindkét reklámfilmet körülbelül tízmillió ember látta a videómegosztókon, a kampányról sorra születtek a dicsérő cikkek. Nem keltettek felháborodást, holott a tapasztalat szerint az emberek nem szeretik, ha valamely csoportosulás vagy az állam megpróbálja őket ilyen kendőzetlen módon aktusra bírni. 2012-ben például köznevetség tárgyává vált Szingapúrban a Mentos cég promóciós húzása. A társaság ugyanis egy rapdalban arra szólította fel az elöregedő társadalom még termékeny tagjait, hogy az augusztus 9-i nemzeti ünnepen a tűzijáték nézése helyett „tegyék meg nemzeti kötelességüket”. Olaszországban szintén óriási blamázs lett abból, amikor az egészségügyi miniszter megpróbálta kinevezni szeptember 22-ét a termékenység napjává. Ezzel nem sikerült felizgatnia az olaszokat, akiket viszont annál inkább dühített, hogy jelentős munkanélküliség közepette a politikusok állami pénzből gyártott „A szépség örök, a termékenység mulandó”, illetve „A termékenység a közjó egy fajtája” feliratú plakátokkal igyekeztek őket ágyba fektetni.
A dán reklámok önmagukban aligha képesek – ez talán nem is elsődleges céljuk – demográfiai trendeket megfordítani. Azt azonban, ha már szerte a világon ilyen sokan eveznek velük egy csónakban, érdemes megvizsgálni, üzenetük miért talált pozitív fogadtatásra. A sikerhez talán hozzájárult, hogy az alkotók humorral nyúltak a nyomasztó témához, és közelebbről, egészen a párok szintjén vizsgálták meg a problémát. Nem hibáztattak senkit a kialakult helyzetért, nem kevertek bele sem vallást, sem ideológiát, és nem próbálták meg teljesen különválasztani a gyermekvállalást a szexualitástól vagy az anyagi lehetőségektől. Összekapcsolták az egyéni boldogságot a társadalom egészének jóllétével, ami innen, Kelet-Közép-Európából nézve eléggé szokatlan megközelítés, hiszen mi, magyarok társadalmilag mintha megrögzötten hinnénk a puritán „csodaeszközök” – a lelkiismeretfurdalás-keltés és a korholás – hatásában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!