Megtették Dániáért

Senki sem tudja, ki volt az a reklámszakember, aki jóváhagyta az ovulációs kedvezmény terméknevet.

Már megint ezek az átkozott, stréber dánok! Nem elég, hogy a legutóbbi nemzetközi boldogságfelmérésben az élen végeztek, és sikerült exporttermékké alakítaniuk a meleg, színes gyapjúzoknira és a tűzhely melletti összekucorodásra alapuló „hygge” életérzésüket, most egy, a fejlett világ jelentős részét fojtogató, nyomasztó társadalmi problémára adtak hatékony, mi több, humoros választ. Nevezetesen a gyermekszületési számok csökkenésére. Ha igazak a hírek, s miért ne lennének azok, hosszú negatív tendencia után 2016 nyarán a korábbi évhez képest ezerkétszázzal több dán született.

Az igazán figyelemre méltó azonban az, hogy ebben – a jelek szerint – nagy szerepet játszott egy dán utazási cég Tedd meg Dániáért! című kampánya. A Spies nevű társaság 2014 elején készítette el első reklámfilmjét, amelyben emlékeztette a nézőket arra, hogy 27 éve a legalacsonyabb az élve születések száma, és a negatív trenden a kormány sem tudott változtatni. Pedig kell lennie megoldásnak! Majd a narrátor feltette a kérdést: vajon a szex megmentheti Dániát? A kétperces kisfilm azzal folytatódott, hogy felmérések szerint a dánok tíz százaléka külföldön fogan meg, ami nem is csoda, hiszen a hétköznapok rutinjából kiszakadva a nyaralásokon 46 százalékkal többet szeretkeznek.

Éppen ezért a cég úgynevezett ovulációs kedvezményt hirdetett meg a párok részére. Ráadásul, amennyiben az adott párok be tudták bizonyítani, hogy gyermekük az utazás alatt fogant meg, sorsoláson vehettek részt, amelynek főnyereménye három évre elegendő babakelengye volt. Az ég tudja, ki volt az a reklámszakember, aki jóváhagyta az ovulációs kedvezmény terméknevet, de merész döntést hozott, s igaza lett. A kampány sikeres volt.

Tavaly ősszel a társaság újabb reklámfilmjében már jelenthette is, hogy noha a helyzet, úgy tűnik, javul, még bőven akad tennivaló. Ezúttal „Tedd meg édesanyádért!” volt a szlogen, amellyel az alkotók arra reagáltak, az, hogy kevés gyermek születik, Dánia egészét sújtja, a legrosszabbul mégis azokat az asszonyokat érinti, akiknek nincsen unokájuk.

Hiszen, ahogy érveltek, ezeknek a nőknek, bár ott voltak, amikor gyermekük megtette első lépését, és kimondta az első szót, azzal kell szembesülniük, hogy nincs módjuk az unokagyártás siettetésére. Vagy mégis? Igen! Ez pedig a cég legújabb „szülői beruházás” programja, amelyen keresztül a potenciális nagymamák anyagilag is hozzájárulhatnak a fiatalok napsütéses nyaralásának költségeihez. Kutatásaik szerint ugyanis a D-vitaminban dús, napsütéses helyeken 51 százalékkal többet szeretkeznek a párok, mint más utakon.

Mindkét reklámfilmet körülbelül tízmillió ember látta a videómegosztókon, a kampányról sorra születtek a dicsérő cikkek. Nem keltettek felháborodást, holott a tapasztalat szerint az emberek nem szeretik, ha valamely csoportosulás vagy az állam megpróbálja őket ilyen kendőzetlen módon aktusra bírni. 2012-ben például köznevetség tárgyává vált Szingapúrban a Mentos cég promóciós húzása. A társaság ugyanis egy rapdalban arra szólította fel az elöregedő társadalom még termékeny tagjait, hogy az augusztus 9-i nemzeti ünnepen a tűzijáték nézése helyett „tegyék meg nemzeti kötelességüket”. Olaszországban szintén óriási blamázs lett abból, amikor az egészségügyi miniszter megpróbálta kinevezni szeptember 22-ét a termékenység napjává. Ezzel nem sikerült felizgatnia az olaszokat, akiket viszont annál inkább dühített, hogy jelentős munkanélküliség közepette a politikusok állami pénzből gyártott „A szépség örök, a termékenység mulandó”, illetve „A termékenység a közjó egy fajtája” feliratú plakátokkal igyekeztek őket ágyba fektetni.

A dán reklámok önmagukban aligha képesek – ez talán nem is elsődleges céljuk – demográfiai trendeket megfordítani. Azt azonban, ha már szerte a világon ilyen sokan eveznek velük egy csónakban, érdemes megvizsgálni, üzenetük miért talált pozitív fogadtatásra. A sikerhez talán hozzájárult, hogy az alkotók humorral nyúltak a nyomasztó témához, és közelebbről, egészen a párok szintjén vizsgálták meg a problémát. Nem hibáztattak senkit a kialakult helyzetért, nem kevertek bele sem vallást, sem ideológiát, és nem próbálták meg teljesen különválasztani a gyermekvállalást a szexualitástól vagy az anyagi lehetőségektől. Összekapcsolták az egyéni boldogságot a társadalom egészének jóllétével, ami innen, Kelet-Közép-Európából nézve eléggé szokatlan megközelítés, hiszen mi, magyarok társadalmilag mintha megrögzötten hinnénk a puritán „csodaeszközök” – a lelkiismeretfurdalás-keltés és a korholás – hatásában.

Pedig a helyzet roppant összetett, s hozzáállásunkban akár követhetnénk is a dán mintát. Ha már egyszer a színes gyapjúzoknik ügyében is igazuk volt.