„A telefonba kaptál üzenet ha nem teljesíted eszt 10 óra volt. háridő módosítok et 6ig 3000 Ft-ot tegyé le a Polgármester Kinti vc papírtartójába, mert ha nem ráfizetel az életeddel.”
A fenti idézet nem Rejtő Jenőtől, hanem minden idők legviccesebbnek tartott magyar zsarolóleveléből származik. A Fülig Jimmy-stílus azonban elsőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért emberünk küldött még egy levelet, és a rend kedvéért odaírta a boríték bal felső sarkába a nevét. Miután rájött, hogy az aláírás nem tartozik bele a zsarolólevelek kelléktárába, átsatírozta a nevét, de az már nem segített. A hatvanöt éves, Heves megyei férfit akkor fogták el a rendőrök, amikor a nyilvános illemhely előtt álldogált a pénzre várva.
A fenti történet remek példa rá, hogy az élet sokszor az írók fantáziáján is túltesz. Persze ebből hiba lenne általánosítani, a zsarolók ma már zömükben nem félanalfabéta amatőrök, hanem intelligens számítógépguruk, akik nem a családtagjainkat rabolják el váltságdíj reményében, hanem az adatainkat. És velük nemcsak a rossz környékek kisboltosainak gyűlhet meg a bajuk, hanem bárkinek, aki – hogy egy klasszikust, Vágási Ferit a Szomszédokból, idézzek – „beszáll az internetbe”. Erre szolgál példával a néhány napja nagy vihart kavaró WannaCry vírus, amely titkosította a fertőzött gépek adatait, és csak bizonyos összeg befizetése után oldotta fel őket. A károkozó céges rendszerekbe és készpénzfelvevő automatákba is bejutott.
„Az én gépemen nincs semmi érdekes – gondolhatja az olvasó –, miért akarná feltörni bárki?” Azért, mert az okostelefonunkon vagy a számítógépünkön sokkal több információ van, mint gondolnánk. Meg lehet ismerni bankkártyánk adatait, el lehet olvasni bizalmas leveleinket, ki lehet deríteni, merre járunk. Ezek az adatok a csalók számára még akkor is értékesek lehetnek, ha hétköznapi polgártól származnak, akkor meg tényleg aranyat érnek, ha egy gazdasági vagy politikai döntéshozótól. Nemcsak azért, mert ipari vagy politikai kémkedésre adnak lehetőséget, vagy adott esetben nyilvánosságra hozhatók – mint az Hillary Clinton esetében is történt –, hanem mert zsarolhatóvá teszik az illetőt. A múltban még meg kellett figyelni a célszemélyt egy olyan helyen, ahol kompromittáló fotókat lehet róla készíteni, ma már nem kell ilyenekkel bajlódni. Elég, ha megszerzik titokban tartott bankszámlájának adatait, szeretőjének írt leveleit vagy az általa látogatott, nem szalonképes oldalak listáját. Hogy hányan lehetnek azok a döntéshozók, akiket ily módon tartanak sakkban, nem lehet megbecsülni sem, de számuk minden bizonnyal emelkedőben van.
