Ráadásul elektronikusan tárolt adataink egyre szerteágazóbbak. A következő évtizedekben valósággá válik, amit „a dolgok interneteként” szokás emlegetni. Szinte minden eszközünk – a hűtőtől a fűtőtestig, a szemüvegünktől a vérnyomásmérőnkig – az interneten kommunikál majd. Hogy ez jó lesz-e vagy sem, mindenki maga döntse el. Az biztos, hogy az ilyen eszközök hibáit kihasználva a rosszindulatú támadók az emberek egész életét feltérképezhetik.
És az adatlopás még csak nem is a legnagyobb baj, ami történhet. Ma már a kórházi rendszerek, az önvezetésű tömegközlekedési eszközök vagy némely országban a nagy közszolgáltatók hálózatai is ki vannak téve a támadásoknak. Egy ilyen rendszer feltörésével akár emberéleteket követelő terrorcselekményeket is el lehet követni.
Az internet tehát egyre veszélyesebb tereppé válik. Nem no-go zóna, de olyan hely, ahol legalább annyira oda kell figyelnünk a tulajdonunkra, mint a nagyvárosi utcákon. Épp ezért lenne fontos, hogy a gyerekeket, akik már kisiskolás korukban több netes platformot használnak, megfelelően felkészítsük a veszélyekre. Kedvelt oktatáspolitikai szólam, hogy az iskola a jövőre készít fel. Ideje lenne felismerni azt is, hogy, ha tetszik, ha nem, a jövő a virtuális térben épül.
