A biztonság és a jó ízek receptje összességében aligha más, mint a tudatosság, a rutin – hozzá kell tennünk, ezzel együtt –, a sok idő és a viszonylag vastag pénztárca. Saját tapasztalat, hogy a fővárosi piacok kitelepült, nagy standos kofáinak többségénél bizony egyforma a paprika, a paradicsom. Egyformán mutatós, egyformán íztelen, ezért valóban kár kézbe venni a cekkert. Vidéken más világ nyílik meg előttünk, mondjuk a bajai vagy nyáron a nagymarosi piac kínálatában válogatva valódi ízekre, valódi tartalomra lelhetünk. Nyilván jól járhatunk a nagyvárosokba települő kistermelőkkel is, de vadászni kell rájuk, az tény. A kolbászok, sonkák, sajtok, vagyis a feldolgozott termékek tekintetében budapestiként is jobbak az esélyeink, remek kis üzletek nyíltak szerte a fővárosban is. Csak meg kell találni őket, és számolni a magasabb árakkal. Amelyek sajnos valójában reális árak, még ha ez fáj is, de annyiért legalább jó eséllyel valóban igényes termelőtől származó, tiszta és valódi alapanyagokból készült terméket (például sonkát, ez tipikus) kaphatunk, szemben a boltokban harmadannyiért árultakkal.
Azt viszont nem tudom, bízzunk-e még a bolti vagy piaci brokkoliban. Vajon késő már ültetni a teraszra?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!