Püspökök és szögesdrót

Mi lenne, ha az orbáni gépezet irányt váltana, befogadóbb, kevésbé harcias, európai útra térne?

Bátor lépésre szánta el magát két magyar püspök. Egy katolikus és egy evangélikus. Mindketten remek emberek, tiszteletre méltó figurái nem csak az egyházi, hanem úgy általában a magyar közéletnek. Gyakran szólalnak fel a szegények, az elesettek védelmében, gondolataikkal és cselekedeteikkel irányt mutatnak a modern keresztény kultúrában. Méghozzá igen jó irányt, hivatkozási pontok ők a történelmi egyházakat okkal, ok nélkül kritizáló, bíráló, illetve gyalázó beszélgetésekben.

Nyilván látják a hazai politikai élet erővonalait, tisztában vannak azzal, hogy mit kockáztatnak mind a hatalommal, mind a pillanatok alatt felsereglő nevenincs tűzokádókkal szemben. Ám ők, immár nem először emelve szót a menekültekért, dacolnak a gyűlölet nagykoalíciójával.

Beer Miklós és Fabiny Tamás kedden, a menekültek világnapján az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának videosorozatában adta közre üzenetét. A pontosan félperces filmecskében ez a szöveg hangzik el részükről, egymásnak adva a szót: „Mindennap emberek ezreit űzik el otthonukból a háborúk. Olyan embereket, mint ön. Olyan embereket, mint én. Az erőszak elől menekülnek, és mindenüket hátrahagyják. Mindenüket, kivéve álmaikat és a reményt, hogy egy békésebb jövőt találnak. Hisszük, hogy minden menekült megérdemli, hogy biztonságban éljen. Mi a menekülteket támogatjuk.”

Kiállásuk fontos ebben a vészterhes időben, amikor a migráció, avagy a menekülthullám még mindig az egyik legfőbb tematizációs ügy a hazai belpolitikában, és amelyben az összes jelentősebb párt – bár mind másért – a lehető legrosszabb megoldások mellett foglalt állást. (A dafke ellenzékiség, a szocialisták felelőtlensége és amatörizmusa már-már ijesztő, de a Jobbik zéró toleranciája is betarthatatlan, emellett legkevésbé sem keresztényi.) A két püspök nem állt be a sorba, nem a világ minden bajának megoldásáról, nem Európa jövőjéről, még csak nem is a magyar belpolitikáról beszélt, hanem az emberről. Gondolataik egyelőre sajnos nem hullanak túlságosan termékeny talajra, ám ettől még igaz, hogy a világ sokkal bonyolultabb és sokszínűbb, mint azt a propaganda nagy sikerrel sulykolja.

Pedig a migrációs politika – hangoztatjuk mi is megannyiszor, de sohasem elégszer – lehet egyszerre szigorú is és a mainál mégis emberségesebb. Hiszen megvédhetők úgy is a határok (szó sincs teljes megnyitásukról!), visszatartható úgy is az áradat, hogy közben nem keltünk utálatot az útra keltekkel szemben. Csak ne lenne ugye ez a mocskos politika: tragikus módon az irracionális gyűlölet átível pártokon és ideológiákon. Aki kicsit is ki mer térni a buta kék plakátok sugalmazta irányból, azt széttépik az ebek.

A minap azért elgondolkodtunk: mi lenne, ha az orbáni gépezet irányt váltana, befogadóbb, kevésbé harcias, európai útra térne? Mondjuk mert rájönne, hogy valójában ez az érdeke; de mindegy is most, hogy miért, csak játsszunk el a gondolattal. Mennyi időre lenne szükség, hogy a véresszájú hőzöngők elkezdjék annak az ellenkezőjét fújni, amit most? Arra jutottunk, legalább három hét azért kellene ehhez. De legföljebb két hónap. A manipulációs gépezet profi, tudná a dolgát. Hogy ez lehetetlen? Gondoljunk csak bele, hogy a legelvakultabb hívek mit gondoltak mondjuk a Gyurcsány-érában az orosz kapcsolatról, és mit most.

Harminc másodperc viszont biztosan kevés egy bonyolult ügy teljes kibontására. A lényeg mégis érthető annak, aki érteni akarja. Ha úgy tesszük fel a kérdést, van-e köze a migrációnak a terrorizmushoz, mondhatjuk, hogy nyilván van. Ám az egyénre kivetítve ennek már nincs értelme. A két püspök megnyilatkozásában nem is volt most szó másról, mint arról a nem túl bonyolult filozófiai kérdésről, hogy képesek vagyunk-e különbséget tenni az egyén és az ellenőrizetlen tömeg között. Tudunk-e a tömeg helyett az egyes emberről véleményt alkotni? Ha igen, és ez a politika részévé válna, az sokat segítene az országnak kilábalni az egyre látványosabb elszigeteltségből.

De Beer és Fabiny püspökök sem lehetnek egyelőre próféták a saját hazájukban.