Keltesi Szelvény

Vagy fél évvel ezelőtt Kádár Jánossal álmodtam. Mégpedig azt, hogy két Kádár János van.

Levegőért kapkodva ébredtem föl. Reggel betelefonáltam a munkahelyemre, és betegszabadságot kértem. Felhívjam-e a háziorvost, vagy jelenjek meg nála személyesen? – ezen dilemmáztam, végül elsétáltam a Dávid Ferenc utcai rendelőbe. A magas, kopaszodó orvos alaposan kikérdezett, megmérte a vérnyomásomat, azonnal kiírt. Négy hétre eltiltott a belpolitikai hírek hallgatásától; se internet, se tévé, felejtsem el a Kossuth rádiót. Ha tehetem, járjak úszni. Végül közepesen erős nyugtatót írt fel, amelyet hét napon keresztül csökkenő mennyiségben kellett szednem.

Eleinte Rózsika, a házfelügyelő ápolt, orjalevest, marhagulyást, mézes hársfateát hozott. Jó lett volna mindez, ám meguntam bivalyerős fia hajnali „Megöllek!” kezdetű üvöltözését a lépcsőházból. A dögrovás második félidejében leköltöztem tehát a Balatonra: úsztam, paradicsomot palántáztam, rukkolát ültettem, mindennap ellenőriztem a várható alma-, ribizli- és málnatermést. Pesten még álmodtam olykor-olykor valamit, láttam Losonczi Pált pizsamában, összefutottam a viharkabátba öltözött Rákosival a hetes buszon, idővel azonban már csak virágok, zöldellő rétek, hegyek, völgyek, erdők, ligetek jelentek meg előttem. Internetem nem volt, híreket nem hallgattam. Legfeljebb zenét felvételről. Dolgoztam a kertben. Elhatároztam, hogy a kiszáradt bukszusok helyébe – állítólag Ázsiából idetévedt kukacok szívják ki belőlük az energiát, hogy lepkévé válhassanak – tyúkudvart telepítek. Nógrádi barátom, H. Laci korábban azt mondta, elég melléjük két kakas, hogy újrateremtse magát a populáció. Mindennap lesz tojás, a hét végén csirkeleves, rántott vagy sült hús. Néha átjött Sanyi, a környék veterán mindenese, elmondta a pálinkaivásról vallott filozófiáját, mesélt a gyerekkoromról; berúgtunk, ő pedig hazafelé menet lendületből átszakította a lépcsőkorlátot, majd felállt és röhögve hazament.

Idővel meguntam a vidéki létet; hiányzott a Ferenciek tere, a Vár az épülő Stöckl-lépcsővel és miniszterelnökséggel, a sült kolbászt árusító hentesek, a cseh sörözők, a Duna-hidak sziluettje. Hazajöttem hát, és hírekre alaposan kiéhezve bekapcsoltam a tévét.

Helyben voltunk. Megtudtam, hogy menekültek útakadályt építettek Calais-nál, bővítik a turbinalapátgyárat, 26 ezer gyerek utazik Zánkára és Fonyódligetre.

Eleinte nem álmodtam semmit; amikor viszont a házmester fiának kiabálása után visszaaludtam, már ötvenhatban jártam. Láttam az oroszokkal visszatérő Kádár Jánost, akinek konspirációs neve Keltesi Szelvény volt. Moszkvában kapta. 1957-ben aztán Kádár új személyit kért, ám Apró Antal tévedésből a Keltesi Szelvényt íratta bele. Kádár irgalmatlanul letolta, végleg elásta magát az első titkár előtt butaságával.

Helyben voltunk. Az orvos ezúttal azt kérte, írjak le mindent, amit éjszaka magam előtt látok. Esetleg költözzem örökre egy vidéki házba, vagy, ha már tényleg minden kötél szakad, vállaljak munkát a Lajtán túl.