Nyílt politikai állásfoglalásba és politikai hitkérdések rendezésébe kár volna most belemenni, azt viszont érdemes leszögeznünk, hogy a politikai sokszínűség bizony hasznára válna
a hazának. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a tisztességes és profi baloldal létrejötte. Legújabb kori történelmünkben úgysem volt még példa ilyen – hatalmi szempontból is értelmezhető – erő létezésére. Ezen cél eléréséhez azonban nem az MSZP előretolására, hanem éppen a megszűnésére volna szükség. Arra, hogy – szigorúan Karácsony Gergelyt (Zsúrpubi, 2017. június 8.) idézve – „húzzanak a vérbe azok a figurák, akik tönkretették a magyar politika becsületét”. Márpedig épp a baloldal két valamennyire még meghatározó ereje, az MSZP és a DK bőven tud a sorai között olyanokat, akik felelősek azért, hogy posztkommunistából a neoliberalizmussal összekacsintó és a korrupció szinonimájává váló érdekközösség, később egyre inkább csak klub kösse gúzsba a hazai úgynevezett baloldalt. Szervezeti hálójával, vagyonával és még ki tudja, miféle háttérjátszmákkal véve el a kibontakozás terét mindenféle jelentősebb zöldmezős politikai beruházástól.
Zöldmezős, ez nagyon ideillő szó, kár, hogy már mások is használták, olyanok, akik szintúgy abban hisznek, hogy egy tisztességes, ökotudatos, a neoliberalizmussal és a globalizációval kritikus kezdeményezésnek, összefogásnak kellene végre betöltenie a baloldalnak nevezett teret.
A fent említett 16 százalékos „tábornak” a többsége befogott orral sem tenné már a szocik vagy a DK mellé az ikszet, inkább a távol maradók, érvénytelenül szavazók táborát bővítenék. A döntés, a politikai hovatartozás kérdése mindenkinek a maga személyes ügye, a tisztább, kiegyensúlyozottabb, a hazai politikai tér három pólusa közötti valódi versenyt lehetővé tevő helyzet kialakulása azonban közös célunk kell legyen!
