Hogy a magyar tej rossz, nem is titkolja senki: maga Mélykuti Tibor, a tejterméktanács elnöke nyilatkozta nemrég, hogy tejünk zsír- és fehérjetartalomban – vagyis e folyadék legértékesebb összetevőiben – meg sem közelíti más országokét, ami elsősorban a gyengébb minőségű takarmányon múlik. A magyar gazdák is adhatnának persze jobb eledelt teheneiknek, ám az áfateher meg még ezernyi tényező miatt a tej hazai felvásárlási ára kiszámíthatatlan, a termelők tőkeszegények, így maradnak a gyengébb minőségnél, aminek egyenes következménye a csapnivaló végtermék tejben, illetve származékaiban.
Bonyolult ügy, kétségtelenül. És nyilván nehezebben is megoldható, mint hangzatos szlogeneket kitalálni a magyar élelmiszerek nagyszerűségéről. Mégis érdemes lenne a végére járni, mert a kormány utóbbi években alkalmazott retorikájában lenézett, olykor kifejezetten ördöginek kikiáltott nagy külföldi multiláncok egyelőre nyugodt mosollyal dőlhetnek hátra abban a biztos tudatban, hogy saját márkás, illetve anyaországukból importált termékeik piacképességét a „befogadó nemzet” cégeinek részéről csak minimális veszély fenyegeti.
