Ez év március 22-én az 52 éves Khalid Masood terepjárójával emberek közé hajtott a londoni Westminster hídon, aztán nekirohant a parlament kerítésének. Kiugrott a kocsiból, majd a Westminster-palota kertjében halálra szurkált egy rendőrt. Az odaérkező biztonságiak lelőtték. A merényletben Masooddal együtt öten haltak meg, a sebesültek száma elérte a negyvenet.
A Facebookon és más közösségi oldalakon már a sokkoló támadás napján feltűnt egy fénykép: egy fejkendőt viselő muszlim nő a telefonját nézve elsétál egy földön fekvő áldozat mellett, akit több ember vesz körül, próbálva segíteni neki. A képhez szöveg is tartozott: „Ezt a muszlim nőt nem érdekli a terrortámadás, nyugodtan sétál el egy haldokló férfi mellett a mobilját nyomkodva.”
Az amerikai kongresszus által felállított, az oroszok dezinformációs tevékenységét vizsgáló bizottság nemrég kiderítette, hogy a Twitter közösségi oldalon @SouthLoneStar néven működő „felhasználó”, akitől a fotó világhódító útjára indult, valójában nem létező személy, hanem egy, az orosz kormányzat által hadrendbe állított „bot”, vagyis robotfiók. A képen szereplő nőről pedig rég kiderült, hogy korántsem hagyta hidegen a terrortámadás. Ezt a fényképet elkattintó fotós is megerősítette. A felvételt szándékosan használták a tömegek hergelésére.
Mindez nem az oroszok gonoszságának bizonyítéka. Ne legyenek illúzióink, hasonló eszközökkel számos más ország is él a közvélemény befolyásolására. Viszont újra felhívja a figyelmet a közösségi oldalak hihetetlen veszélyeire. A világon egy november eleji felmérés szerint csak a Facebooknak valamivel több, mint kétmilliárd olyan felhasználója van, aki havonta legalább egyszer megnézi az oldalt. A napi felhasználók számát ugyanez a kimutatás 1,37 milliárdra becsüli. A médiafogyasztási szokások alakulását figyelve tudjuk azt is, hogy sok száz millió ember lényegében csak a közösségi oldalakon találkozik hírekkel. Itt ugyanúgy jönnek szembe a látogatóval komoly, újságírók által írt cikkek, mint a fent említetthez hasonló kamuk. Egy kevésbé felkészült ember nem feltétlenül számol azzal, hogy amit leírva lát, az nem biztos, hogy igaz.
A közösségi oldalakon keringő féligazságok és hazugságok korlátozására, kezelésére egyelőre senki nem talált ki megfelelő módszert. A Facebook tehát amellett, hogy virtuális valóságával emberek tíz- és százmillióit szakítja ki a valóságos világból, megrabolva őket a kézzelfogható, átélhető kapcsolatok mellett rengeteg idejüktől is, ellenőrizetlen információk tömkelegével is szédíti, butítja, bolondítja őket.
A minap a Facebook egyik alapítója, Sean Parker interjút adott az Axios nevű portálnak, amelyben meggyónta: annak idején a rendszert kidolgozó társaival – Mark Zuckerberggel és Kevin Systrommal – épp az emberek figyelmének minél hatékonyabb lekötése, függővé tétele volt a céljuk, ami a felhasználók produktivitását is negatívan befolyásolhatja. „Csak a jóisten tudja, hogyan alakítja ez a gyerekeink agyát” – fogalmazott a bűnbánó alapító, aki miután látta, hogy teremtménye mekkorára és milyenre nőtt, némi lelkifurdalást is érez.
Sokra megyünk vele, mondhatnánk. De akárhogy is: a Facebook, a közösségi oldalak, az internet működésének ellenőrzése, kezelése a legközelebbi jövő kulcskérdése kellene hogy legyen. Ha máris el nem késtünk egészen.
