Az elmúlt hónapok izgalmasabb belpolitikai híreinek egyike volt, hogy a Lehet Más a Politika leigazolta Ron Werbert. Az izraeli kampánytanácsadót másfél évtizede dobogós pozíció illeti meg mifelénk a legmumusabb mumusok között. Különösen a Fidesz berkeiben emlékeznek fájó szívvel teljesítményére, minthogy kifejezetten a nevéhez köthető a 2002-es sokkoló vereség, amikor a negatív kampány addig hírből sem ismert tökélyre vitelével vezette győzelemre az egyébként meglehetősen gyámoltalan miniszterelnök-jelölttel ringbe szálló szocialistákat. Ez roppant hosszú és fájdalmas hatalomtalanságot jelentett Orbán Viktor és köre számára, emiatt sincs okunk álmélkodni azon, hogy helyzetbe kerülvén mekkora vehemenciával vetették magukat a különféle javak közé.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, elmúlt nyolc évnek nevezhető korszakokból immár kettőt elemezgethetünk, és egyik sem varázslatosabb a másiknál. A gyűlölet karmestere – hogy kiérdemelte-e ezt az epitheton ornanst Werber vagy sem, mindenki eldöntheti valóságértelmezési szokásainak megfelelően – egy időre eltűnt hazánkból, és nemrégiben bukkant fel ismét a környéken. Hogy ez a fejlemény végül is nem vetett észveszejtő hullámokat, annak is van magyarázata: utódai lényegesen gátlástalanabbul, kíméletlenebbül, célratörőbben, kevésbé skrupulózusan művelik immár a gyűlölet-karmesterkedést. 2014–2017 migráns-, Brüsszel- és Soros-ellenes kampányai mellett elbújhat mind a 23 millió román, Kövér László kifordított köteléről nem is beszélve.
Mivel hosszú-hosszú évek óta senki sem kapaszkodhatott itt igazán magasra pozitív üzenetekkel – hol vannak már azok az idők, amikor hittünk, ha hittünk a szeretet és az összefogás erejében? –, így kicsit mégis el kellett morfondírozni azon, miként bírja rá ez a Werber Szél Bernadettet és társait arra, hogy Orbán Viktornál, Gulyás Gergelynél vagy Németh Szilárdnál is apokaliptikusabb és lebutítottabb szövegeket ismételgessenek.
Igen ám, csakhogy a politika nem folyó, hogy mindig ugyanabban a mederben hömpölyögjön. Mindent túl lehet tolni, és egy kampánytanácsadó sem csak egyféle szöveget és stratégiát ismer. Legújabban arról olvashattunk, hogy az LMP-t segíteni próbáló tanácsok vonalán egyáltalán nem a gyűlölet apostolaként tündököl Werber. Ellenkezőleg: a nyugodtságot, az ellenfelekkel szembeni tiszteletet szorgalmazza. Szerinte ugyanis kifizetődő lehet, ha a párt nem veszi fel a kesztyűt, amikor ráront a propaganda. A jóember az aprómunka és a hálózatépítés ösztönzése mellett a türelem mindenekfelettisége mellett száll síkra, hangoztatván: nincs itt lefutva semmi. Ha a baloldal a mérgező-kerülendő Gyurcsány Ferenccel az élen folytatja az önemésztést, az LMP a legerősebb párttá nőheti ki magát a sokat szenvedett térfélen. Tán még a kormányváltást sem lehet kizárni.
Hát majd kiderül, mondhatjuk erre óvatosan. Nem Werber-rajongásból tesszük hozzá – de még mennyire, hogy nem! –, inkább a józan ész, valamint egy élhetőbb, békésebb, barátságosabb Magyarország víziója jegyében: semmi jobb nem történhetne, mint hogy bebizonyosodik, gyűlölettel és háborúval csupán ideig-óráig lehet legfölül maradni.
