Kósa Lajosnak elég rossz napja volt kedden. A kormány legutóbb kinevezett minisztere, a Fidesz volt frakcióvezetője, Debrecen egykori polgármestere előtt két választási lehetőség állt: vagy elismeri, hogy egy hihetetlen méretű, homályos eredetű és még homályosabb célú pénzösszeg mozgatásában játszott szerepet, vagy egyszerűen hülyének tetteti magát. Kósa miniszter az utóbbi verzió mellett döntött: még aznap két alkalommal is nyilatkozott, és összevissza beszélt valamiféle szélhámosságról, amelyben szerepelt először egy német nő, majd egy csengeri háztartásbeli, és ott volt a mesés örökség, ami vagy van, vagy nincs.
Tegyük fel egy pillanatra, hogy Kósa Lajos merész története igaz. Akkor úgy állunk, hogy van nekünk egy csengeri asszonyunk, aki a magyar kormánypárt egyik erős emberét – alelnökét, frakcióvezetőjét, miniszterét stb. – évekig volt képes átverni azzal, hogy 1300 milliárd forintot fog egyszer majd befektetni magyar állampapírba, és mindezt különféle német nyelvű papírokkal bizonyította. Annyira képes volt átverni a minisztert ez a „semmiből felbukkanó” asszony – aki egyébként évek óta üzletelt Kósa körével –, hogy az még a közjegyzőhöz is elment, hivatalos iratba foglalta a képtelen összeget, lefoglalt a gigantikus pénzből 800 milliót az édesanyja számára, majd többször is módosította az iratot, minden egyes alkalommal súlyos közjegyzői díjakat fizetve.
Ha tehát Kósa miniszter igazat mond, akkor a történet úgy áll, hogy Kósa miniszter nem korrupt, nem tolvaj, nem pénzmosásban segédkezett, hanem – mondjuk ki – végtelenül ostoba. Az abszurd sajtótájékoztatók félrebeszélő-mesterével kapcsolatban persze semmi sem lenne meglepő, viszont kellemetlen belegondolni, hogy az ország egyik vezető politikusát ennyire könnyű átverni, ráadásul éveken keresztül egy olyan történettel, amely alighanem messziről bűzlik mindenkinek. Én is hallottam már olyan távoli ismerősről, aki felült egy nem létező nigériai herceg levelének, de az a távoli ismerős nem államügyeket intéző miniszter volt.
Bármennyire is szerette volna Kósa szerencsétlen baleknak eladni magát, nehéz elhinni, hogy ennyire megvezethető legyen. Ha viszont azt feltételezzük, hogy legalábbis megbízható információja volt arról, hogy ez a gigantikus összeg valós, akkor két opció van.
Tényleg örökölt egy csengeri asszony 1300 milliárd forintnak megfelelő eurót valahogyan. Ez furcsa, még ha nem is teljesen elképzelhetetlen, aztán valahogyan és valamiért kapcsolatba lépett a miniszterrel, akit megrészegített az összeg.
Vagy éppenséggel – és ez lenne igazán érdekes – a csengeri asszony és családja a balek az ügyben, az 1300 milliárd forint pedig nem az ő örökségük, hanem bizonytalan eredetű pénz, amelyet valamiért az ő segítségükkel akartak tisztára mosni. Ők pedig kapva kaptak az alkalmon. Bár Kósa Lajos erősen és folyamatosan dolgozott azon, hogy elhiggyük, ő a legnagyobb balek az országban, nem érdemes elvetnünk a második lehetőséget sem. Hiszen lehet, hogy lapzártáig még csak a jéghegy csúcsát láttuk.
