A könyv további fejezeteiben változatos témák sora kínál elsőrendű olvasmányt. Figyelmet kap a középkori irodalom és zene mint a liturgikus néphagyományunk eleme, valamint az archaikus imádságok és az evangélikus hagyományok köre. Megismerhetjük a polihisztor parasztember, Gáspár Simon Antal naplótöredékeit, amelyek életepizódokban villantják fel az 1941–1944 közötti időszak drámai eseményeit. Olvashatunk továbbá a folklór, a szent költészet és irodalomtörténet kapcsolatáról, a kéziratok és a történeti előképek jelentőségéről, a búcsújárás szokásáról éppúgy, mint a népi hit jellemzőiről és az istentapasztalatról.
Az utolsó oldalakon Erdélyi visszaemlékezéseiben felvázolja néhány kortársa portréját. Megidézi nagyapja, Erdélyi János irodalomtörténész alakját és Arany Jánoshoz fűződő kapcsolatát. Emléket állít egykori mentorának és kollégájának, Lajtha László zeneszerzőnek és népzenekutatónak. Személyes hangon szól a „legszögedibb szögediről”, Bálint Sándorról és a csángók neves kutatójáról, Domokos Pál Péterről, valamint Jancsó Adrienne és Török Erzsébet Kossuth-díjas művésznőkről. Végül Erdélyi Zsuzsanna rövid életrajza és hosszú publikációs jegyzéke adja a zárszót ehhez a különleges testamentumhoz.
Méltóságteljes kiegészítése ez a kötet a Hegyet hágék, lőtőt lépék és a „ századokon át paptalanúl ” antológiáknak, amelyek elkalauzolták olvasóikat a magyar néplélek múltjába. Sajátos értéke a műnek, hogy a múltba tekintést a szövegállomány feltárásának lépéseivel fűzi öszsze, és kitekint az európai viszonylatokra is. Erdélyi önzetlenül osztja meg a megtalálás örömét, a feltárás szenvedélyét és hagyományozza át a megőrzés felelősségét. A kötet a magyar néprajz és népi vallásosság iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány.
(Erdélyi Zsuzsanna: Múltunk íratlan lírája – Az archaikus népi imádság műfaj háttérvilága. Kalligram, Pozsony, 2015. Ára: 5000 forint.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!