„Tudod mit, fater! Én kijutok az olimpiára”

A hiperaktív Horváth Bencének hobbi volt a kajakozás, aztán párosban legyőzték a világbajnokot. Irány Rio!

– Mivel világbajnoki címvédőket ütöttek ki, érzi azt, hogy elvárások vannak a párossal szemben?
– Érzem, de ez pont nem érdekel, lepereg rólam. Ha ezzel foglalkoznék, rég rossz lenne. Mindenki azt várja tőlünk, hogy kimondjuk: olimpiát fogunk nyerni. Ez pedig nagy butaság lenne a részünkről, hiszen ez nem ezer méter. Ez kétszáz, ami egy villanás, ahol nüanszok döntenek a helyezésekről, elég egy rosszat húzni és a negyedik helyen találjuk magunkat, utána pedig röhögnek rajtunk, hogy nagy volt a szánk. Ezt pont szeretném elkerülni. Tudom, hogy Mátéval mire vagyunk képesek és ezt szeretnénk is megmutatni Rióban.

– A szakemberek szerint a párosuk erőssége, hogy száz méternél olyan sebességen pörögnek, amit kevesen tudnak.
– Igen, ez így van. Korábban a pályánk eleje volt brutálisan gyors, a végére mindig elfogytunk. Most nyomatékosabban kajakozom, egy kicsit beljebb fogom a lapátot, jobban meg tudok nyúlni és a megpróbáltatásokat is jobban bírom testileg.

– Mennyit számít a felkészülésükben, hogy egy fiatal trénerrel, Tokár Krisztiánnal edzenek együtt?
– Sokat. Krisztián közel van hozzánk korban, nálunk nincs űr az edző és tanítványai között. Ha elkezdjük a munkát természetesen edzőként viselkedik, de amint vége, át tudja venni a mi szintünket. Teszem hozzá, ilyenkor nem vagyunk olyan magasan. Krisztián tud velünk azonosulni, leül velünk FIFA Playstation-özni, általában ötszáz forintos tétben játszunk. Ez most így lazának, viccesnek tűnik, ami az, de azért sok is tud lenni egymásból. A felkészülésben nem is az edzések, hanem az összezártság jelenti a legnagyobb kihívást. Az időnk nagy részét egy apartmanban töltjük és ilyenkor nem tudunk a saját kereteink között élni, úgy mint otthon. De én már vágom a centit...

– De aztán jön a következő idény, és kezdődik minden elölről.
– Igen, de én megmondom őszintén, nem hiszem, hogy egy újabb hasonlóan feszített idényt be tudnék vállalni. Talán csak a tokiói olimpia előtt. Én alkalmatlan vagyok arra, ami ehhez kell. Újra szürke kisegér szeretnék lenni, mert mentálisan nagyon nehéz ennyi mindenre odafigyelni, ennyi dolognak megfelelni. És már ennék is egy igazán jót.

– Ha véget ér az olimpia, mivel várják itthon?
– Cukros kólával. És remélem, a barátnőm elvisz egy jó magyaros étterembe, ahol végre ehetek egy cigánypecsenyét is.

Szomolányi Máté: Megértünk erre az olimpiára

„A felkészülésünk végén járunk Bencével, lassan azt mondhatjuk: most már jöhet a verseny, megértünk erre az olimpiára. Bízom benne, hogy sikerül az Európa-bajnokságon nyújtott formánkat hozni Rióban is. Nagy volt a tét Moszkvában, mindenki árgus szemekkel nézte, mire megyünk a nemzetközi mezőnyben, de szerintem sikerült megfelelnünk az elvárásoknak, jó visszaigazolás volt egy ilyen kemény válogatósorozat után. Hogy mi a célunk? Szeretnénk a legjobb hat között zárni, a mezőny erős lesz nagyon és kétszáz méteren a legapróbb dolgok döntenek” – mondta az MNO-nak Szomolányi Máté.