– Tizenöt érem, ebből nyolc arany, három ezüst és négy bronz a magyar csapat mérlege Rióban. Ez megfelel a várakozásainak, vagy eltér tőle?
– Ha az olimpia előtt elém tesznek egy papírt, amelyen garantálják ezeket a számokat, azonnal aláírtam volna. A játékokkal kapcsolatban ahogy telik az idő, úgy nőnek a várakozások, ugyanakkor a versenyek során szinte minden kiszámíthatatlan. Ez egyben az olimpia varázsa is, hiszen nagy sztárok képesek elbukni, ugyanakkor ismeretlen tehetségek bukkannak fel csaknem a semmiből, és válnak új sztárokká. A lengyel Pawel Fajdeknek például mindenki előre odaadta volna a kalapácsvetés aranyérmét, erre még a döntőbe sem jutott be. Nekünk, magyaroknak mindkettőből volt részünk itt, Rióban, de
inkább a sikerből láthattunk többet, így pedig teljesen elégedett lehetek ezzel az eredménnyel.
– A magyarok közül ki lépett elő az ismeretlenségből? Lényegében azok lettek érmesek, akiktől számítottunk erre, és ők sem éppen most toppantak elő az utánpótlásból.
– Szerintem Szász Emesétől senki sem számított aranyéremre. Ő ugyan valóban nem fiatal tehetség már, de nem tartozott a biztos éremesélyesek közé. Összességében azt gondolom, a legtöbb versenyző azt hozta, ami várható volt tőle, ugyanakkor tény, volt példa kudarcokra is. Tudomásul kell venni, hogy az olimpiákon nagyon nehéz a címvédés, és hiába szerepel valaki jól négy évig a világ- és Európa-bajnokságokon, az olimpia más műfaj, a korábbi sikerek itt mit sem jelentenek. Ám mint mondtam, ez a két hét ettől szép, ettől izgalmas, mert nem lehet előre, az íróasztalnál a statisztikákból kiindulva bármit is kiszámítani.
– Az éremtáblázatból milyen értelmes következtetéseket lehet levonni?
– Például azt, hogy talán Hollandiát leszámítva elsősorban csak nagy országok tudtak megelőzni minket, a hasonló adottságúakat mögöttünk találjuk meg. Nem kell ebben többet látni, mint ami valójában benne van, a magyar emberek büszkék lehetnek arra, hogy sikeres csapat utazik haza az olimpiáról, ezt tükrözi az éremtáblázat.
– Ugyanakkor többen is elmondták, azért vallottak kudarcot, mert agyonnyomta őket az olimpia, nem tudták túltenni magukat azon, hogy a visszajelzések alapján otthon a közvélemény egy része csak az aranyérmet becsüli, az annál gyengébb eredményt nem értékeli
– Az a versenyző nyerhet olimpiát, aki képes minden, tehát pozitív és negatív külső hatástól távol tartani magát. Azok viszont sohasem szereznek még csak érmet sem, akik ezt nem tudják megtenni.
Ez az internet világában roppant nehéz, de muszáj megtenni. A sportban és különösen az olimpián az adott pillanatban kell a legjobbat adni magunkból, és nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is, és csak abból lehet bajnok, aki mindkettőt tekintve tökéletes állapotban versenyez. Tudom, sokan nem viselik el ezt a nyomást, de bízom benne, hogy azok a sportolók, akik úgy érzik, emiatt nem tudták kihozni magukból a maximumot, a következő olimpiára már a mostani tapasztalatokból merítve, erre is figyelve készülnek majd fel.
###HIRDETES###
– Visszatérve az érmekhez, feltűnő, hogy a tizenötből tizennégyet három sportág, a vívás, az úszás és a kajak hozta, a maradék egyet az atlétika Márton Anita bronzával. Sőt a nyolc aranyból hat két sportoló, Hosszú Katinka és Kozák Danuta nevéhez fűződik. Ha innen nézzük az eredményt, akkor ez nem kevés, vagy minimum elgondolkodtató?
– Hasonló helyzetet nem nehéz találni az olimpiák történetében, hirtelen Barcelona, azaz Egerszegi Krisztina három és Darnyi Tamás két aranyérme jut az eszembe, az máris öt győzelem az úszóktól. Kiélezhetjük erre a kérdést, de ez sem változtat azon, hogy fantasztikus siker Magyarországtól a tizenöt érem, közte a nyolc arannyal. Ugyanakkor az olimpia részletes értékelésekor meg kell vizsgálni, hogy a kiemelt sportágak miben szorulnak segítségre, és a MOB miben tud segíteni. Minden következtetést nem lehet csak az olimpiai szereplésből levonni. Meg kell nézni, milyen munka folyik az utánpótlásukban, milyen bázissal bírnak, azaz milyen jövő előtt állnak, lehetnek-e akár már négy év múlva a mostani szereplésnél sikeresebbek.
Ha valamelyik sportági szövetség a riói tapasztalatokból kiindulva változásokat lát indokoltnak valamilyen téren, akkor azt a MOB támogatni és segíteni fogja, és az eddigi gyakorlatnak megfelelően részt vesz a szakmai vitában.
– Ez jól hangzik, de mit jelent konkrétan? A kiemelt sportágak mind megkapják a tetemes állami támogatást, mégis csak három szerepelt jól. Mi az, amit a MOB tehet ez ellen?
– Azt ne felejtse el, hogy mi csak szakmai segítséget adunk, de maga a mindennapi szakmai munka a szövetségekben, illetve a klubokban zajlik. Másrészt azt is látni kell, hogy Rio még nem szólhatott az ön által említett komoly mértékű állami támogatásról, mert az a generáció, amely ezeket először élvezhette, még az utánpótláshoz tartozik, tehát a mostani versenyzők még az állami szerepvállalás előtt nevelkedtek. Erről szólva az angolok példáját szoktam felhozni. Ők korábban nem szerepeltek kiemelkedően az olimpiákon, ám az ezredforduló környékén erőteljesebben kezdték el támogatni a sportot, több pénzt és szürkeállományt áldoztak rá, és ennek az eredménye tizenkét évvel később, a saját olimpiájukon mutatkozott meg először, most pedig Rióban fantasztikusan szerepeltek. Ha ez nálunk is így zajlik, akkor a kiemelt sportágak éppen a remélhetően budapesti, 2024-es olimpiára érhetnek a csúcsra, bár bízom benne, hogy négy év múlva, Tokióra is bajnokká érik több ma még nagyon fiatal tehetségünk.
###HIRDETES2###
– Sokan vagyunk, akiknek hiányoznak a nagyobb tömegeket vonzó csapatsportok, amelyeket Rióban a vízilabda képviselt, nem túl sikeresen. Mit tehetnek azért, hogy Tokióban több labdajátéknak szurkolhassunk?
– Nekem is fáj, hogy a sem a női, sem a férfi-kézilabdázók nem jutottak ki, de – talán kevesen tudják – a csapatsportágak nem tartoznak a MOB keretei közé, nincs hatásunk rájuk.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az ott dolgozó szakemberek osztoznak ebben a fájdalomban, nekik sem jó, hogy csak a televízióban követhették a riói eseményeket, és látják, milyen lépéseket kell tenni azért, hogy legközelebb kijussanak az olimpiára, és eredményesek legyenek.
– A riói szereplésünk hatással lehet a NOB tagjaira, akik egy év múlva, szeptemberben döntenek a 2024-es olimpia helyszínéről, amelynek a rendezését Budapest is megpályázta?
– Sportolóink megtették a magukét a pályázat sikere érdekében. Sokat toltunk azon a szekéren, amely egész keményen megindult a jövő évi döntésig, s remélem, nem fog megállni addig. Ez a riói szereplés alátámasztja azt az érvet, hogy az olimpiákon legeredményesebb tíz ország közül egyedül mi nem rendeztünk még olimpiát, és most bizonyítottuk, hogy továbbra is a világ élvonalába tartozunk.
