Szilágyi Áron négy éve Londonban, a legjobb négy között éppolyan földöntúli vívást mutatott be, mint a mostani fináléban. Az olasz Occhiuzzi hiába kezdett el éppúgy színészkedni a 2012-es döntő végén, éppúgy mint a 2004-es athéni végjátékban Nemzsik Zsolt ellen a szintén olasz Aldo Montano.
Szilágyi Áron 2012-es olimpiai aranyát egy éve múlva egyéni vb-bronz követte a budapesti vb-n. Ekkor élte meg pályafutása egyik legnehezebb pillanatát: miután a csapatversenyben 39:40-ről 44:40-re fordított a románok elleni negyeddöntő utolsó embereként, zsinórban öt tust kapott, így kiesett a magyar válogatott.
Mindezt egy év múlva, a kazanyi világbajnokság bronzmeccsén látványosan felülírta. A 2007-es vb-hez hasonlóan megint a házigazda Oroszország ellen fordított meg egy elveszítettnek látszó csatát, az utolsó asszóbeli remekléssel éremhez segítette társait és önmagát. A 2015-ös Európa-bajnokságot még Somlai Béla tanítványaként nyerte meg, néhány hét múlva, a moszkvai vb után viszont úgy érezte, váltani kell. A Távol-Keleten találta meg új edzőjét, Decsi András személyében. A páros egyre inkább összecsiszolódott: az első hónapok még nem hoztak sikereket a világkupa-sorozatban, később viszont Szilágyi Áron egyre inkább kezdte gyűjteni a medálokat, főleg az ezüstöket. Egyéni arany egy sem volt köztük a 2015–2016-ös szezonban, azt a legjobb helyre tartogatta!
