„Üdv a klubban, ezt mondták a lányok a verseny után. És nagyon boldog vagyok, hogy én is beléphetek. Tizenhat éve dolgozom érte, tavaly október óta pedig úgy edzek, jóval keményebben, mind mentálisan, mind fizikailag, mint még soha ezelőtt. De most már tudom, nem volt hiába. Babakorom óta a kajakosvilágban élek és örülök, hogy én is aranyat nyertem, mint az édesapán. Most már az a cél, hogy több aranyat szedjek össze, mint ő” – viccelődött Csipes Tamara.
„Fel kell rázni őket valahogy” – ezen törték a fejüket csapatvezetőink azok után, ahogyan Vasbányai Henrik és Mike Róbert a C-1 1000 méter középfutamában szerepelt. Oláh Tamást tanítványai lélektelenül, formán kívül versenyeztek, de az A-döntős szereplést kiharcolták. Amelyben úgy tűnt, a 2013-ban világbajnoki címet szerző, az elmúlt években rendre a dobogón záró kenupárosunk ismét csak árnyéka lesz önmagának. Bár a fiúk taktikája mindig az, hogy a mezőny végében megbújva az utolsó 250-300 méteren nyitják meg a nagy hajrát, ebben a mezőnyben egy ilyen „álszundikálás” végzetes is tud lenni. Majdnem az lett. Vasbányai és Mike 250 méternél elkezdte a felkapaszkodást, s ha lett volna még 20 méter, le is hajrázzák a végül bronzérmet nyerő ukrán párost.
„Ennyi volt, ennyit tudtunk. Egy dolog változott, nem kétszáznál indítunk, hanem 250-nél. Úgy éreztem, hogy meglehet, az utolsó 50 méteren is rá tudtunk tenni, nem tudom, hogy mennyi kellett volna a sikerhez. A vezetőség többet várt tőlünk, mi is magunktól. A középfutam után kaptunk is fejmosást, ami csak részben volt igazságos. Remélem, nem kell úgy hazamennem, hogy szégyellnem kell ezt a negyedik helyet. Mi is szerettünk volna dobogóra állni” – nyilatkozta Vasbányai Henrik.
Magyar részvevő nélkül rendezték meg a férfi K-1 200 méter A-döntőjét, amelyben ismét brit siker született, Ed McKeever londoni győzelme után most Liam Heath szerezte meg az aranyérmet. A B-döntőben szereplő Molnár Péter a hetedik lett.
„A körülmények nem változtak tegnap óta, sikerült kikajakoznom magam, kiadni mindent, ami bennem van. Furcsán hangzik, de pokolian erős az egyes mezőny, teljesen más mentális és fizikai felkészültséget igényel a kétszáz egyes, mint a páros. Összességében elégedett vagyok, a páros negyedik helyével, az egyéni B-döntős helyemmel, de leginkább annak örülök, hogy azok után, ahogyan ez az idény lezajlott, hogy egyáltalán itt lehetek” – mondta Molnár Péter.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!