Felkelt a napunk, 8. aranyunk! – Taroltak a hölgyek

Először nyertük meg az olimpia összes 500 m-es női kajakszámát! Kozák Danuta ötszörös bajnok.

Már az olimpia előtt sejteni lehetett, a riói játékok elmúlt napjai pedig egyre inkább bizonyossá tették számunkra, hogy a női csapathajó aranyérmét nagyon nehéz lesz ma elvenni a magyar egységtől. Hogy mire alapoztuk ezt? Egy hajóban evezett az egyéni olimpiai bajnok Kozák Danuta, párosban aranyérmes társa, Szabó Gabriella és a két hölgy sikerei láttán már tűkön ülő, nem mellesleg erőtől duzzadó Csipes Tamara és Fazekas-Zur Krisztina . Akik már az előfutamból a legjobb idővel lapátoltak be a döntőbe, igaz, fél szemüket rajta tartották a világbajnoki címvédő fehéroroszokon. A döntőben azonban kiderült, nem elsősorban rájuk kellett hangolódni, sokkal inkább a németekre, akik jó, nagyon jó rajtot vettek a döntőben. Lányaink azonban már fél távnál átvették az irányítást, s pont a legjobbkor, körülbelül százötven méterrel a cél előtt le is szakították magukról a németeket. Elsőként az immáron ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta keze lendült a magasba, aki minden idők legeredményesebb magyar női olimpikonjai, vagyis Keleti Ágnes és Egerszegi Krisztina mellé fel is iratkozott a „csúcslistára”, ötszörös elsőként. Az elmúlt évek legjobb vezérevezőse, Szabó Gabriella háromszoros, Fazekas-Zur Krisztina kétszeres olimpiai bajnok lett, Csipes Tamara pedig – aki az elszalasztott londoni kijutás után egészen Ausztráliáig szaladt, majd vissza, hogy megdolgozzon ezért a pillanatért – édesapja, a szöuli bajnok Csipes Ferenc nyomdokaiba lépett.

„Nem éreztem a csatát, azt érzékeltem, hogy szoros, de annyira befele tudtam koncentrálni, hogy inkább csak arra koncentráltam, hogy tökéletes pályát menjünk” – mondta Szabó Gabriella.

„Én hátul a lapátcsapkodások közepette csak Tami hátát néztem és arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen, sikerült is” – tette hozzá Fazekas-Zur Krisztina.

„Nem fogom fel, ami velem történt. A londoni váltás után tökéletes négy évem volt az UTE-ban, csak tavaly volt egy kicsi megingásom, de idén olyan idényt hoztunk össze, aminek ez lett a koronája” – mondta Kozák Danuta.

„Üdv a klubban, ezt mondták a lányok a verseny után. És nagyon boldog vagyok, hogy én is beléphetek. Tizenhat éve dolgozom érte, tavaly október óta pedig úgy edzek, jóval keményebben, mind mentálisan, mind fizikailag, mint még soha ezelőtt. De most már tudom, nem volt hiába. Babakorom óta a kajakosvilágban élek és örülök, hogy én is aranyat nyertem, mint az édesapán. Most már az a cél, hogy több aranyat szedjek össze, mint ő” – viccelődött Csipes Tamara.

„Fel kell rázni őket valahogy” – ezen törték a fejüket csapatvezetőink azok után, ahogyan Vasbányai Henrik és Mike Róbert a C-1 1000 méter középfutamában szerepelt. Oláh Tamást tanítványai lélektelenül, formán kívül versenyeztek, de az A-döntős szereplést kiharcolták. Amelyben úgy tűnt, a 2013-ban világbajnoki címet szerző, az elmúlt években rendre a dobogón záró kenupárosunk ismét csak árnyéka lesz önmagának. Bár a fiúk taktikája mindig az, hogy a mezőny végében megbújva az utolsó 250-300 méteren nyitják meg a nagy hajrát, ebben a mezőnyben egy ilyen „álszundikálás” végzetes is tud lenni. Majdnem az lett. Vasbányai és Mike 250 méternél elkezdte a felkapaszkodást, s ha lett volna még 20 méter, le is hajrázzák a végül bronzérmet nyerő ukrán párost.

„Ennyi volt, ennyit tudtunk. Egy dolog változott, nem kétszáznál indítunk, hanem 250-nél. Úgy éreztem, hogy meglehet, az utolsó 50 méteren is rá tudtunk tenni, nem tudom, hogy mennyi kellett volna a sikerhez. A vezetőség többet várt tőlünk, mi is magunktól. A középfutam után kaptunk is fejmosást, ami csak részben volt igazságos. Remélem, nem kell úgy hazamennem, hogy szégyellnem kell ezt a negyedik helyet. Mi is szerettünk volna dobogóra állni” – nyilatkozta Vasbányai Henrik.

Magyar részvevő nélkül rendezték meg a férfi K-1 200 méter A-döntőjét, amelyben ismét brit siker született, Ed McKeever londoni győzelme után most Liam Heath szerezte meg az aranyérmet. A B-döntőben szereplő Molnár Péter a hetedik lett.

„A körülmények nem változtak tegnap óta, sikerült kikajakoznom magam, kiadni mindent, ami bennem van. Furcsán hangzik, de pokolian erős az egyes mezőny, teljesen más mentális és fizikai felkészültséget igényel a kétszáz egyes, mint a páros. Összességében elégedett vagyok, a páros negyedik helyével, az egyéni B-döntős helyemmel, de leginkább annak örülök, hogy azok után, ahogyan ez az idény lezajlott, hogy egyáltalán itt lehetek” – mondta Molnár Péter.

A férfi K-4 1000 méter B-futamában a harmadik helyet szerezte meg a Hunfágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összetételű kvartett, míg az A-döntőben óriási fölénnyel a németek nyertek a szlovák és a cseh csapathajó előtt.

A magyar küldöttség Rióban várhatóan 8 arannyal, 3 ezüsttel és 4 bronzzal zár, hacsak nem történik csoda szombat este még. Ez a teljesítmény két bronzzal és egy ezüsttel marad el Londontól.

A kajak-kenus különítmény az aranyakat (3) tekintve túlszárnyalta a várakozásokat (1-nél több), az elvárt összéremszámot (5) tekintve viszont alulmúlta. A női négyes aranyérme a sportág jubileumi, 25. aranya volt. A nemzetek közötti rangsorban a második helyen zártunk a 4 aranyérmes Németország mögött.