Az olimpiai és paralimpiai játékok végeztével lezárul egy rövid, de annál tömörebb fejezet Rio de Janeiro életében. A hetekig egy felbolydult méhkasra hasonlító helyszínek egy csapásra kiürülnek.
Nem árt, ha a XXXI. Olimpiai Játékokra megálmodott és felépített épületeket újra használatba tudják állítani. Átgondolatlan tervezésre az ötkarikás játékok történetében már sokszor volt példa. A Pekingi Nemzeti Stadion, azaz a Madárfészek alapvetően építészeti remekmű, de a 2008-as játékok vége óta üresen áll, és csak emészti a pénzt, éves fenntartási költsége ugyanis 11 millió dollár. Az athéni olimpiára felhúzott épületek is csak arra szolgálnak példaként, hogy a befektetett pénzt hatékonyabban is el lehetett volna költeni.
Az újrahasznosítás és a gondos tervezés tehát kiemelt szempont volt Rióban. A brazil nagyváros polgármestere, Eduardo Paes által csak nomád építészetként jellemzett felfogás lényege olyan épületek létrehozása, melyek később átalakíthatók, ezáltal szolgálva a fenntarthatóságot.
A Jövő Arénája (Arena do Futuro), amely a kézilabda helyszíneként szolgált, többfunkciós épület. A szerkezet darabjaiból – amelyeket Lego módjára lehet szét- és összeszerelni – négy állami iskolát építenek fel, ezek egyenként ötszáz gyerek tanítását teszik lehetővé.
Az Olimpiai Uszodából, amely szintén ideiglenes helyszín volt, két közösségi használatú uszodát hoznak létre.
A 300 hektáros Olimpiai Parkból közösségi park, a médiaközpontból pedig kollégium lesz.
Négy éve
A korábbiakból tanulva már a londoni olimpián is igyekeztek odafigyelni arra, hogy olyan épületek készüljenek, amelyek a későbbiekben is felhasználhatók. Az olimpiai faluban található 2800 lakást állami lakásokká alakították át, és értékesítették. Az Olimpiai Stadion 80 000 fős befogadóképessége 25 000 fősre csökkent úgy, hogy az elbontott felső szekciót máshol újrahasznosították.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!