A jó bornak is idő kell, így van ez Imre Gézával is, aki alig több mint egy esztendő leforgása alatt, 41 esztendős fejjel érkezett meg pályafutása csúcsára. Tavaly júliusban azt a francia Grumier-t győzte le a moszkvai világbajnokságon, akit most a riói olimpián az elődöntőben búcsúztatott el. Élete első egyéni világbajnoki címét ünnepelhette 2015-ben.
Imre Géza már az 1996-os olimpián harmadik volt, akkor a bokaszalag-szakadással pástra lépő, sérült Kovács Ivánt győzte le a bronzmérkőzésen. „Iván lábra sem nagyon tudott állni, nem tudtam, mit csináljak, nagyon rosszul éreztem magam, de ő azt mondta, vívjál komolyan, mert ha nem, megverlek.”
KÖVETTÜK IMRE GÉZA EGÉSZ NAPI VÍVÁSÁT, KATTINTSON, HA LEMARADT VALAMIRŐL!
A DÖNTŐ UTÁN IMRE GÉZÁT KÉRDEZTÜK A VEGYES ZÓNÁBAN, KATTINTSON!
Imre Géza az atlantai bronzéremnek köszönhette feleségét is, a kézilabdázó Kökény Beát, hiszen kint maradhatott az olimpián és kijárt a kézis lányok meccseire szurkolni. A 2000-es olimpiára nem jutott ki, televízión kísérte figyelemmel a női kézilabda csapat nagy menetelését, a sydney-i ezüstöt. A 2008-as olimpián a négy közé kerülésért csapatban kikaptak Kínától, pedig világranglista-vezetőként érkezett az olimpiára a válogatott, majd a londoni egyéniben egy norvég ellenféltől kapott ki a nyolcaddöntőben. Az olimpiát követően a befejezés gondolata is felmerült benne, majd 2009-ben elkezdett együtt dolgozni Dancsházy-Nagy Tamással, aki bár nem tartozik az idősebb edzők közé, Imre Géza korosztálya, de a lehető legjobbat hozza, hozta ki Imre Gézából.
Az korántsem egyértelmű – főleg vívásban –, hogy aki aktuális világbajnokként kezdi meg a versenyét egy olimpián, mint jelen esetben Imre Géza a riói ötkarikás játékokon a férfi párbajtőrben, hogy biztosan a dobogón végez. Ugyanis a mezőny a valaha volt egyik legkiegyensúlyozottabb olimpiai mezőny, így elképesztő, vagy inkább ihletett formában kell egész nap vívni, mint tette azt a hölgyek között Szász Emese.
Noha féltünk a papírforma borulásától, Imre Géza hamar, már az első asszójában megnyugtatott mindenkit, amikor szemre is tetszetősen, lazán vívva 15:8-ra verte a kolumbiai John Rodriguezt. Következett a barát, a régi harcos- és szobatárs, Boczkó Gábor, mégpedig a legjobb nyolcba jutásért. Egy feszült asszót vívott a két „veterán”, aminek a végén Imre Géza nyert 15:8-ra.
– Borzasztó nehéz volt. Nem is tudom, hogy lelkileg, taktikailag vagy fizikailag volt-e nehezebb. Már az első harmad végén úgy éreztem, hogy összeesek. Borzasztóan kellett koncentrálnom, mert minden egyes gondolatát ismerjük a másiknak, együtt vívunk, együtt edzünk, együtt lakunk edzőtáborokban, versenyeken. Nem is emlékszem, mikor vertem meg Boceket legutóbb versenyen. Szerencsémre mostanában nem vívtunk sokat versenyen, de volt egy időszak, amikor rendszeresen legyőzött – árulta el a magyar derbi után Imre Géza.
A negyeddöntőben a 2010-ben és 2013-ban világbajnok észt Nikolai Novosjolovval vívott 41 éves világklasszisunk, és ezúttal 15:9-re nyert.
– Az eredmény alapján könnyűnek gondolhatják ezt az asszót, de nem volt az. Mégiscsak egy kétszeres egyéni világbajnok volt az ellenfél, aki remek fizikális adottságokkal rendelkezik. Amikor az elején egyszer-kétszer megütötte a pengémet, alig tudtam kézben tartani, erre kellett összpontosítanom, nem pedig arra, hogy miként adhatnék tust neki. Szerencsére azért volt néhány jó tusom, a végére pedig talán el is ment az önbizalma. Én megtaláltam az ellenszerét, ő elkezdett saját magával foglalkozni, és ez jól jött nekem. Nagyon elfáradtam, jól jön most ez a mintegy másfél óra pihenő. Megkérem a masszőrünket, hogy kezelje kicsit az elfáradt vállamat, és relaxálni fogok az elődöntőig – jelentette ki világbajnokunk.
Jött a Gauthier Grumier-vel vívott elődöntő, amire jobb emlékekkel Imre Géza mehetett a pástra, ugyanis a tavalyi világbajnokságon egyéniben és csapatban is egy tussal győzte le a franciát, aki egyébként a világranglista vezetője. De világbajnokunkat mit érdekelte mindez, remek formában vívott továbbra is, és egy nagyon nehéz elődöntőben ezúttal két tussal bizonyult jobbnak (15:13), így a tavalyi vb után most az olimpián jutott be egyéniben a döntőbe.
– Úgy látszik, most jobban odafigyeltem, hogy ezúttal simábban győztem – nevetett a boldog Imre Géza. – Jól kezdtem, de tudtam, nem dőlt el semmi sem. Tartottam tőle, hogy fel tud majd zárkózni, ami be is következett. Kicsit elbizonytalanodtam, és meg tudott fogni lábbal, szerencsére ki tudok zárni mindent, tudok csak a következő akcióra összpontosítani, és ez most sokat segített. Az edzőjével valamikor együtt vívtam, sejtettem, hogy mivel ismer, váltani fog taktikát menet közben, de ez nekem is sikerült. Bíztam az együttesekben, gondoltam, ha vezetek kettővel, akkor azokkal hozható az asszó. A tavalyi világbajnoki döntőnket is kielemeztem, különösen arra fókuszálva, hogy akkor mivel hoztam a tusokat. Ez most az együttesekhez volt elég, ám ezúttal ez nem volt gond. Nagyon hasznosan töltöttem az elődöntő előtti pihenőt, tíz évet fiatalodtam alatta.
Hogy a döntőre mennyit fiatalodott, azt nem tudhattuk, mindenesetre szükség volt minden rutinjára és tudására, ugyanis a mindent eldöntő asszóban a dél-koreai Park Szang Joung várt rá. Imre Géza úgy kezdett, ahogy egész nap vívott, és nagyon rövid időn belül elhúzott két tussal, amit az első három perc végéig sikerült is megtartania (8:6). A dél-koreai ugyan kiegyenlített (9:9), ám utána Imre Géza pillanatai következtek, és egymás után négy egylámpás tussal megnyugtató előnyt szerzett (13:9) a második egyperces szünetre.
Ekkor már mindenki azt hitte, innen a magyar világbajnok már nem fogja kiengedni a kezéből a győzelmet. Park mindent megpróbált, egymás után adta a tusokat, kiegyenlített 14:14-re. Sajnos azonban zsinórban az ötödik találatot is a dél-koreai vitte be, így ő nyerte az olimpiai bajnoki címet, míg Imre Géza megszerezte a magyar küldöttség első ezüstérmét.
– Kiénekelték a sajtot a számból, taktikailag túljárt az eszemen. Lehet visszanézem, de lehet, hogy nem. Utólag okos vagyok, mindent másként csinálnék. Azt hiszem az utolsó perceket gyorsan el kell felejtenem. Éreztem, hogy nincs vége 14:10-nél, tán beugrott a fejembe, hogy megnyerhetem, kicsit visszaesett a koncentrációm. Nyolc és fél percig olimpiai bajnok voltam, aztán meg… Nagyon köszönöm, hogy ennyien szorítottak értem. Egy jó aszóban kikaptam, és a pályafutásom végén nyertem egy ezüstöt olimpián. A csapatban szerepelek utoljára ötkarikás játékokon, ott mindent megteszünk a minél jobb szereplésért. A sorsolásnak hála, a dél-koreaiakkal kezdünk, legalább visszavághatok azonnal – jelentette ki az M4Sport riporterének Imre Géza.
