Ezt legalább jól kitalálták. Reggelente már hosszú sorok kígyóznak a Barra Olimpiai Park médiának fenntartott bejáratánál, és a szervezők rájöttek, hogyan lehetne elméletileg felgyorsítani a bejutást. Az ugyanis alapjában kissé nehézkes, szakasztott olyan, mint amikor valaki egy repülőtér tranzitjába szeretne belépni. Azaz ellenőrzik, nem hamis-e az akkreditációs kártya, majd átvilágítanak minden táskát, csomagot, a zsebeket ki kell üríteni, az öveket levenni, és átsétálni a fémdetektoros kapu alatt. A nagy ötlet pedig, hogy külön kapu várja azokat, akik táska vagy csomag nélkül akarnak bemenni. Persze őket is átvizsgálják, de ez így mégiscsak gyorsabb.
A gond az, hogy ilyen médiamunkás szinte nincs is. Az újságíróknak laptop lóg a vállukon, a fotósok szinte roskadoznak a felszerelésük súlya alatt, alig akad, aki zsebre dugott kézzel lényegében bekorzózhatna a park területére, így aztán a személyzet az egyik kapunál jobbára unatkozik, a másiknál viszont vért izzad, és olykor fél órába is beletelhet a bejutás. A versenyek reggel 9-kor kezdődnek, ezen a héten az úszás miatt éjfélkor érnek véget, ehhez tegyük hozzá a sajtótájékoztatót, a hazajutást a médiafaluba, tehát sokan hajnali 2-kor fekszenek, 7-kor indulnak – a faluból a központba szállító buszok zsúfoltsága és csigatempója a reggeli csúcsforgalomban szintén nem használ az idegeknek –, 8-kor már sorban állnak, hogy biztosan idejében bejuthassanak – el lehet képzelni, mennyi morcos és a napok múlásával egyre morcosabb ember fegyelmezi magát a bejutásra várva.
A Barra-parknak egyetlen másik nyilvános bejárata van, ott léphetnek be a szurkolók, de erről majd máskor. Amúgy ezt a mintegy fővárosi V. kerület nagyságú területet két méter magas, dupla kerítéssel vették körül, amelyen talán egy tankkal is nehéz volna áthatolni. Aki bejutott az akkreditációval vagy a jegyével, átment a biztonsági rostán, szabadon mozoghat, bejárhatja az egész területet, de az egyes helyszínekre, a stadionokba vagy az uszodákba természetesen csak érvényes belépővel lehet bejutni. A média munkatársait belső buszjárat is segíti, ami különösen a fotósok számára áldás, a több millió forintot érő és igen nehéz felszerelés nélkül nem lenne gond tíz-tizenöt perc sétával sem eljutni a teniszről mondjuk a vízilabdához, vagy a tornától a víváshoz.
A sajtóközpont a kívülálló számára tökéletesen érdektelen; szíve egy hatalmas, technikailag tökéletesen felszerelt terem, és az egyéb szolgáltatásokra sem lehet panasz. Illetve vettem egy brazil telefonkártyát, de a számlához négy napja nem jutok hozzá, mert nem működik az erre szolgáló rendszer. Maradjunk annyiban, a felszereltség majdnem tökéletes.
