Megjött a bajnok, aki nem ismeri a terhet

Szilágyi Áron csak a négy évvel korábbi pezsgőtől tartott, amellyel szemen fröcskölték.

Kiderült, hogy úgy látja:

a Rióban látott Szilágyi Áron legyőzné a londonit,

mert megváltoztak közben a szabályok és a zsűriskedés, és a jelenlegi felfogás szerint már mostani önmaga a jobb.Ebben is segítségére volt edzője, Decsi András, akit egy éve kért meg a feladatra. Mint a tréner – akinek korábban, távol-keleti munkája idején nem voltak világszínvonalú tanítványai – elmondta, nem tehernek élte meg az olimpia címvédő felkérését, hanem inspirációnak. Lapunk kérdésére (Amikor már 14-re állt a döntőben, nála is jött-e a gondolat, mint Imre Gézánál, hogy már csak egy tus kell az aranyhoz?), így válaszolt:

„Szerintem minden olyan versenyzőnél előjön ez, aki eljut 14-ig. Nekem is volt most, rögtön kaptam is 2 tust. Szerencsére volt akkora előnyöm viszont, hogy még így is kitartson, mert csak 14:8-ra jött fel velük az ellenfelem. Én ekkor rendeztem a gondolataimat.”

Azt is elmondta, a felkészülés alatt felmerült benne, mi lesz, ha nem nyer. Ilyenkor pedig azt kereste, mit tehetne még azért, hogy ő legyen a bajnok, hogyan tudja még jobban végezni, amit végez. Mint kiderült, az olimpia napján úgy kelt fel, mint egy normális napon: megreggelizett, elment a busszal a versenyre. Aztán az első asszó előtt jött a szorongás, de a feladatára figyelt, és ez egész nap kisegítette.

A sajtótájékoztató végén jöhettek a különbeszélgetések – a Magyar Nemzetnek adott interjút lapunk hétfői számában olvashatják –, közben a gratulációk, közös fotók, autogramok. És jött kezet nyújtva a szakállas úriember is, biztos jövő héten is ott lesz Ferihegyen, Szász Emesére várva. Szilágyi Áronnak bemutatkozva a német Max Hartung ismerősének mondta magát – ő kardvívónk egyik legnagyobb ellenfele, aki ellen Londonban a legnagyobb asszóját vívta Szilágyi, most pedig elkerülték egymást –, Rio és London bajnoka pedig barátságos mosollyal és kézfogással üdvözölte.