Nyolc és fél

Kisajátíthatunk egy részt Marozsán Dzsenifer aranyérméből, de ez csak nagyon sovány vigasznak jó.

2016. 08. 20. 16:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A pólós bronzmeccs után meg tudtam érteni a fájdalmukat

Mint ahogyan az is fájt, hogy nekünk nem lehetett ilyen élményben részünk, a két pólócsapatot leszámítva – ezt a sportágat csak akkor kísérte nagyobb érdeklődés, amikor Brazília játszott – nem izgulhattunk magyar csapatokért. Nincsenek itt a kézilabdázók, a kosarasoknak, a röplabdásoknak és a labdarúgóknak pedig halvány reményük sincs, hogy kijuthassanak az olimpiára. Nincs rangbéli különbség egyéni és csapatsport között, ám az tagadhatatlan, hogy utóbbiak nagyobb tömegeket vonzanak, a játékosaik ismertebbek, több sztárt „termelnek ki”, és ha tetszik, ha nem, a sikereik súlya is nagyobb a világban. Magyarországon öt látványsportág élvez kiemelt állami támogatást, három el sem jutott Rióig (a jégkorongosok pedig elbuktak a 2018-as olimpia selejtezőjén).

Kisajátíthatunk egy részt Marozsán Dzsenifer aranyérméből, de ez csak nagyon sovány vigasznak jó.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.