Úgy látja, „a győzteseket remekül tudjuk kezelni. Ünnepeljük őket a reptéren, a köztereken, a villamossínen (ja, nem, ott csak a focistákat), a Facebook-oldalunkon és a szívünkben is. De mi a helyzet azokkal, akik csalódottan és elkeseredetten térnek haza? Miért jobb újra és újra szembesíteni őket a kudarccal?” – szegezi a kérdést a nyilvánosságnak, hozzátéve, a verseny utáni interjút szerencsétlen műfajnak tartja, amely csak a nézőnek fontos, a sportoló sebeit csak mélyíti, „racionális kérdésekre próbálnak meg teljesen irracionális testi és mentális állapotban válaszolni, pedig ezeket a párbeszédeket csak saját magukkal kell lefolytatniuk. Esetleg az edzőjükkel és a sportpszichológussal.”
Pásztory kijelenti: „Nekem aztán egyetlen sportoló sem tartozik magyarázattal és bocsánatkéréssel. Nincs olyan olimpiai eredmény, amelyért elnézést kéne kérni.” Nem neheztel a 200 méter vegyesen már rajthoz sem álló Verrasztó Dávidra, bár ő nem úgy cselekedett volna; ugyanígy a 100 méter melltől visszalépő Gyurtára és a 200 méter pillangóról az utolsó pillanatban lemondó Hosszú Katinkára sem haragszik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!