Rióból hazatérő magyar hősök

Párbajtőrözőinket a gyermekeik, érmes úszóinkat a rajongóik vették körül. Kimentünk eléjük Ferihegyre.

Boczkó Gábor a Dél-Korea elleni negyeddöntőben nyert kulcsfontosságú asszót, mégpedig az egyéni olimpiai bajnok Pak Szang Jung ellen. Korábban az egyéniben viszont formán kívül érezte magát – de az is lehet, hogy a nyolcaddöntőben Imre Géza jobban kezelte a furcsa helyzetet, hogy egymással kellett megküzdeniük.

– Folytatom a vívást egy darabig, már csak azért is, hogy mondjuk az országos bajnokságon revánsot vegyek Gézán – mondta 41 éves csapattársával kapcsolatban a 39 éves Boczkó Gábor. – Sokszor vívtunk már egymás ellen, az olimpián a jobbik nyert.

Imre Géza az egyéni ezüstérme után a csapatverseny mindhárom mérkőzésén nagy formát mutatott. A kérdés megint ugyanaz, mint évek óta: ugye folytatja? – Sokszor mondtam már, hogy abbahagyom. Először a 2008-as pekingi olimpia után – árulta el az egybegyűlteknek Ferihegyen. A kérdést pedig nyitva hagyta, akárcsak a válogatottság kapuját maga előtt.

De volt még egy muskétás a riói bronzcsapatban: Rédli András, a befejezőasszók hőse. Az ő családja – „két fiú és egy lány” – egyelőre terv szintjén létezik, úgyhogy az aranygép hazatéréséig inkább Rió vendégszeretetét élvezi.

Úsztak a boldogságban. Olimpiai küldöttségünk legnépesebb csapatának képviselői – leszámítva a NOB sportolói bizottságába kandidáló Gyurta Dánielt és az „aranygéppel érkező” Hosszú Katinkát –, az úszók is hazaérkeztek. A három érmest, Kapás Boglárkát, Cseh Lászlót és Kenderesi Tamást mérhetetlen rajongással fogadták. A pécsi pillangózót, a spontán „sajtbureszezésével” népszerű hőssé avanzsált Kenderesit locsolták pezsgővel, szelfire kérték a tinédzserek, és ő boldogan állta a rohamot. Mikor lecsendesült a tömeg, Kenderesi kifejtette, hogy élete meghatározó élménye volt legyőzni Michael Phelpset. Noha ez csak az elő- és a középfutamban sikerült, nem szegi kedvét, Rio egy fontos állomása a már most sikeres karrierjének. – Olimpiai bajnok akarok lenni! – jelentette ki határozottan a 200 pillangó bronzérmese.

Kenderesi Tamás nem akart felhajtást maga körül, kicsit csodálkozik azon, hogy felkapták a nevezetes „sajtbureszes” nyilatkozatát. – Magamat akartam adni, nem volt a megszólalásaimban semmi tudatosság, így alakult – mondta a 200 pillangó bronzérmese.

Kapás Boglárka csak állt, mosolygott, ahogy megszoktuk és megszerettük, a törékeny gyorsúszó szeme könnybe lábadt a boldogságtól. Egy Újpest-zászlóba burkolózva nyilatkozott a maga természetességével.

– El sem tudom mondani, hogy milyen sok erőt kaptam itthonról, a szeretteimtől, a szurkolóktól. Boldog vagyok, hogy az úszásommal boldoggá tettem az embereket. És teljesült a nagy álmom, amiért Rióba mentem: nyertem egy olimpiai érmet – próbálta túlkiabálni a dzsúdós Ungvári Miklós fogadására kitelepült ceglédi szurkolókat Kapás Boglárka.

Cseh Lászlót korra, nemre való tekintet nélkül ölelték, fotózták, interjúzták a repülőtéren. Halásztelek leghíresebb lakosától szinte mindenki azt tudakolta, hogy az elrontott 200 pillangó után miként született újjá. Cseh László jelezte, nem volt más választása.

– Összeszorítottam a fogam, be akartam bizonyítani magamnak, hogy sokkal többre vagyok képes. A 100 pillangó már jobban sikerült – mondta a 31 éves úszó, aki negyedik olimpiáján vett részt. Adódik a kérdés, melyiken érezte magát a legjobban, elvégre Rióban is nyert egy ezüstöt, igaz, Pekingben háromszor végzett a második helyen.

– 2008-ban három számban úsztam jól, Phelpset nem lehetett megelőzni, Rióban volt egy nagyon elrontott 200 pillangóm, már csak ezért is Peking a kedvesebb. De örülök, hogy fel tudtam állni a padlóról, és 100-on megmutattam, hogy maradt bennem – mondta Cseh, aki nem zárta ki, hogy vállalja Tokiót, bár amikor tisztelettudóan szembesítettük a korával, maga bökte ki, hogy a négyéves felkészülési ciklus most soknak tűnik. – De a budapesti vb-t már várom – mondta a négyszeres olimpiai ezüstérmes úszó.