A sor végén áll az írott sajtó. Minden országnak kijelölik a helyét a kordon mellett, és mi például hiába szeretnénk megállítani mondjuk Katie Ledeckyt, őt a sajtófőnök vinné tovább az amerikaiakhoz, akik amint meglátják, máris belekezdenek az írás elején említett verseny második részébe, hiszen mindenki a saját mikrofonját szeretné a legközelebb a sportoló orra alá dugni – és ez nem megy pozícióharc, lökdösődés, könyöklés nélkül. Itt változatosak a kérdések. A gond az, hogy valamennyi közkincs, ebben a műfajban ismeretlen az exkluzivitás.
Olykor gyilkos tekintetek villannak, ám amikor a sportoló elmegy, mindenki békésen visszasétál a sajtóhelyre, és várja a következő versenyt. Muszáj szusszanni az újabb roham előtt.
