A kangnungi jégarénában helyi idő szerint este negyed tízkor – odahaza ez délután negyed kettő volt – épp abba kezdtem beleélni magam, hogy talán sporttörténelmünk egyik leghíresebb negyedóráját élhetem át a helyszínen, hiszen két magyar is ötkarikás döntőt vívott ezen az intervallumon belül rövid pályás gyorskorcsolyázóink közül.
Aztán ehhez képest a címben idézett mondatot kaptuk meg az interjúzónában Liu Shaolin Sándortól néhány perccel a második magyar finálét követően, vagyis azután, hogy az éremszerzésben reménykedő Sanyit kizárták az 1000 méteres táv olimpiai döntőjében, s ezzel nyolcadikként végzett.
Rákérdeztünk nála, hogy szerinte kik szomorúak, érdekes módon ezzel sikerült mosolyt csalni az arcára, hiszen nevetve azt válaszolta:
„Az egész világ, hiszen kizártak.”
Később az őt angolul faggató külföldi újságíróknak is viccelődött, miután elmondta, szerinte nem mérgesek rá a koreaiak – az ő két versenyzőjüket sodorta ki a döntőben –, mert imádják ebben az országban. Egy kolléga rákérdezett, hogy miért, mire az volt a válasz: „Mert jóképű vagyok.”
Elmondta még, hogy meglepően könnyen jutott el a döntőig, de ott hibázott, és nem akarta elvinni a két koreai versenyzőt. (Az ő kilökésük miatt zárták ki.) Barátnője, a skót Elise Christie pedig – aki Jászapáti Petra elődöntőjében esett ki, ami után hordágyon vitték le – telefonon üzente meg neki, hogy nincsen semmi gond, emiatt is állította, az eset nem zavarta meg, csak magával foglalkozott a fináléban.
Ezért zárták ki Liu Shaolint
És ezzel el is érkeztünk a nap hőse címet „lenyúló” Jászapáti Petrához, aki az egy este alatt lebonyolított 1500 méteres táv küzdelmei során a negyed- és az elődöntőjében is a későbbi győztes koreai Csoj Mindzsong mögött ért be. Előbbi még nem volt akkora meglepetés, utóbbi annál inkább. Igaz, tizenkilenc éves klasszisunk már most a legjobb magyar – mindhárom távon kvótát érő helyen végzett az őszi világkupák összesítésével –, de egyéni felnőttérmet még nem szerzett világversenyen.
Az elődöntőben úgy tűnt, a rajtnál hagyja, hogy elmenjenek előtte, csak a tizenhárom és fél körös futam legvégén indult meg, a hatodikról a negyedik helyre jött fel, majd vele volt a szerencse is: az utolsó kanyarban összement előtte Elise Christie és a kínai Li Csin-ju – erre utaltunk az imént. Így jutott a fináléba, ahol azt reméltük, talán ugyanez fog történni, ám ott a hétfős „tumultus” legvégéről egyet tudott előrelépni, amivel így is pontszerző lett élete első olimpiáján, tizenkétezer néző előtt.
Elárulta: minden futamra úgy ment fel, hogy ez lesz az utolsó. „Adj ki mindent magadból, aztán holnap pihenhetsz, mondogattam magamnak. Aztán kimaxoltam, háromszor mentem ezerötöt. Az elődöntőben vegyes érzéseim voltak, nyolc körrel a vége előtt úgy éreztem, hogy el fogom hányni magam, akkor azt mondogattam,
nehogy elhányd magad, mert már itt vagy, meg amúgy is elég ciki.
Amikor beértem, szerintem a tévében is azt lehetett látni az arcomon, hogy »Most mi van?«”
Az A döntőt pedig már az egész felkészülés megkoronázásaként élte meg. „Nem gondolkoztam pontszerzésen, ismét arra koncentráltam, hogy jön egy utolsó futam, és mindent hozzak ki magamból, ez most ennyire volt elég. De ha tíz perccel a verseny előtt mondják, hogy pontszerző leszek, akkor sem hiszem el.\"
A szomorú arcokat tehát felejtsük el, Jászapáti pontszerzése igazán örömteli, és még hátravan két versenynap: a jövő csütörtökit várjuk a leginkább a férfiak váltója és a egyéni 500 méteres döntőjével, kedden pedig a női váltóért szoríthatunk a B döntőben, ahol az ötödik hely a cél. A szombaton 1500-on kizárt Bácskai Sára Luca így fogalmazott lapunknak: „Ma mindent kiadtam magamból, aztán majd a váltón megzúzzuk!”
