Mi ellenben örüljünk annak, hogy annyi infarktusos meccs után izgalommentesen telt a hajrá, a remeklő MKB-MVM Veszprém 31-26-ra nyert, és kettős győzelemmel masírozott a legjobb négybe. Története során először, öt és fél ezres csarnokbéli és a hírek szerint mintegy kétezres kint rekedt szurkolója gyönyörűségére. Az utolsó percekben, ami máskor a körömrágás időszaka, most zúgott a „Final Four” és a ,„Reszkess, Európa!” csataüvöltés, az ünneplés tetőpontjaként pedig ezúttal a himnuszt sem törték kerékbe, hanem az alkalomhoz méltó, ihletett módon szólt.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a vendégek magyar légiósa, Császár Gábor ezúttal is momentumnyi lehetőségeket kapott csak, úgyhogy idézzük inkább a főszereplőket.
Elsőként a finalisták mesterét, Carlos Ortegát: „Fantasztikus csapat volt az ellenfelünk, amelyből nagyon felkészültünk, és ők is belőlünk. Mintha mindkét fél nyitott kártyákkal játszott volna. A szezon eddigi talán legjobb védekezését mutattuk be. Az első félidőben három-négy eladott labdánkból is könnyű gólt szerzett a PSG, de a második félidőben, védekezésünk színvonalát megtartva, elhúztunk, és megőriztük a különbséget. Nagyon boldogok vagyunk, de még csak egy lépést tettünk meg, a folytatás ezután következik.”
A vesztes tréner, Gardent rokonszenvesen ismerte el: „A Veszprém megérdemelte a továbbjutást, tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, mert a Veszprém hazai pályán nagyon erős, de komoly tervekkel érkeztünk, az első félidőben jól is védekeztünk és kézilabdáztunk. A második félidőben viszont elveszítettük az energiánk jelentős részét, és ezzel a mozgékonyságunkat is. Úgy gondolom, a jobbik csapat jutott a Final Fourba.”
Ez bizony aligha vitatható. Az pedig tény, hogy a május 31–június 1-i, kölni négyes végjáték elődöntőit kedden sorsolják Bécsben. A veszprémi meccs lefújásának pillanatában még csak a Szkopjéban tízgólos előnyt szerzett Kiel részvételét tekinthettük biztosnak, illetve, mindenek és mindenki előtt természetesen a Veszprémét.
