Benedekék felforralták a vizet a vb-bronzérmes ellen

Bírói hiba tarkította a végjátékot, de a mieink nem fogják erre. Reményt keltő döntetlennel kezdtünk, Benedek a szerbektől sem fél.

„Az emberelőnyök, ezeken fog múlni az Eb!” – ezt visszhangozta szövetségi kapitánytól játékoson át mindenki a férfivízilabda-válogatott háza táján a görögök elleni Európa-bajnoki nyitómeccs előtt. A hellének ellen ráadásul duplán igaz volt az állítás, hiszen egyrészt nálunk a Volvo-kupán és a világligában is gyötrő problémaként jelentkezett a sok feleslegesen begyűjtött kiállítás, másrészről a görögök a mezőny egyik legprecízebb „előnycsapata”, a legritkább esetben hibáznak fórban.

A magyar válogatott mindenkit meglepett az első két negyedben, ugyanis teljesen más arcát mutatta, mint a korábbi hónapokban. Villámgyorsan elhúztunk két góllal: Varga Dániel távolról, Hárai pedig szerencsés mozdulattal, közelről mattolta Galanopuloszt. A görögök hamar felocsúdtak, és elkezdték játszani azt a játékot, amit tudnak. Az utolsó másodpercig végigjáratták előnyben a labdát, és magabiztosan tüzeltek szélről és középről is. Egészen furcsa volt látni, hogy „rossz kéz” oldaláról is sorra szerezték a gólokat, Nagy Viktort azért nem sűrűn verik át jobbkezesek jobb szélről.

A déliek türelmesebbek és pontosabbak voltak cseppet a második negyedben, és átvették a vezetést (4-5), de meglógni nem tudtak. Annak ellenére sem, hogy a fórkihasználásunk – ahogy attól Benedek is tartott előzetesen – siralmas volt: 9/2-es volt a mutatónk az első félidőben. Ha valamire, akkor az emberelőnyös lehetőségek pontosabb kihasználására biztosan felhívta a figyelmet az öltözőben a magyar szövetségi kapitány.

Ez már csak azért is fontos lett volna, mert ellenünk kis túlzással folyamatosan fújkálták a kiállításokat a játékvezetők. A legidegesítőbb az egészben az volt, hogy három-négy alkalommal úgy szórták ki a magyar játékosokat, hogy a görög kapu előtt vesztettünk labdát, és visszaúszás közben láttak szabálytalanságot a fehér ruhások. Afrudakiszék viszont nem tudtak élni a sok fórral, a védekezésünk ugyanis nagyon összeállt: hol egy blokkoló kéz, hol Nagy Viktor ujja hegye állta útját a lövéseknek. Érződött, hogy egygólos meccs kerekedik ebből a végén.

Varga Dumi – hogy máshogy – elhajlásból egyenlített, majd egy közeli pöccintéssel vette vissza a vezetést Magyarországnak a harmadik negyed végén. Hárai csodálatos ejtésével már kezdtük azt hinni, hogy a bab is hús (8-6), de Görögország nem hiába nyert vébébronzot Kazanyban. Genniduniasz bombájával egyenlített az ellenfél, és már csak percek voltak hátra. Kis Gábor csavarja a mennybe repíthetett volna minden magyar drukkert, de a legvégén Nagy Viktornak legalább akkorát kellett védenie közvetlen közelről, mint Galanopulosznak odaát.

Három másodperccel a vége előtt mi jöhettünk volna középről, az azeri játékvezető azonban valamiért jó két-három méterre a szabaddobást elvégző magyar játékostól dobta a vízbe a labdát. Az óra még el sem indult, de a túloldalt horvát kollégája kontrát fújt ellenünk. Miközben Benedek verbálisan rátámadt a zsűriasztalra, leperegtek az utolsó másodpercek. A magyarok joggal dühöngtek a komoly játékvezetői tévedés miatt, de nem erre fogták a döntetlent.

Szerdán jöhetnek az oroszok. A cél innentől kezdve az, hogy minél nagyobb arányban verjük meg őket. Pont eggyel többel, mint a görögök. Ez majd az áhított negyeddöntőben érhet sokat, ha emiatt nem a tizenegyezer néző által hajtott szerbek, hanem a horvátok ellen kell vízbe ugrani. De addig még van teendőjük Benedekéknek.

Nagy Viktor feldúltan nyilatkozott az M4-nek nem sokkal a lefújás után:

„Nem azon múlott, ami a végén történt. Vicc az egész, most nagyon ideges vagyok, de nem ott kellett volna megnyerni. Magabiztosak voltunk, hittünk magunkban. Jól kezdtünk, kisebb hullámvölgyeink voltak csupán. Az egész meccsen jól játszottunk, de a végén elkövettünk olyan hibákat, melyek megbosszulták magukat.”

Varga Dánielt sem vette szét az öröm, amikor a sporttévének nyilatkozott:

„A mezőnyben talán a görögök lövik a legjobban az előnyöket, de ezt tudtuk előre. Mi is csináltunk hibákat, nem voltunk túl agresszívek, kevés lehetőséget tudtunk elöl kialakítani. Vannak céljaink, még jó, hogy harapósak vagyunk. Ezt a meccset meg kellett volna nyernünk. Pár gólt mi adtunk ajándékba nekik, de a jó momentumainkra büszkék lehetünk. Sok mindenről szólt ez a mai meccs, mi most nagyon csalódottak vagyunk. Este még ez az érzés van bennem, de ma lezárom magamban a történteket.”

Benedek Tibor pozitívabban áll hozzá a döntetlenhez, és már a jövőbe tekintett meccs utáni M4-nyilatkozatában:

„Ez már egy másik magyar csapat, mint amit korábban láttunk. Harcosak, rendezettek voltunk. Az emberelőnyök jobban mentek. Egy pluszelőnnyel szerintem nyerhettünk volna. Hatalmas játékvezetői hibák voltak a végén, az egyik bíró messze eldobta a labdát, a másik közben kontrát fújt, a zsűri is szabadkozott az eset miatt. Ilyen az élet. Most a mi kezünkben is van a sorsunk, meg egy kicsit nem is. Úgy tűnik, az orosz meccs gólaránya fog számítani a továbbjutásnál. Mi megtesszük a maximumot, ez biztos. Ha a nyolc között a szerbekkel kell játszani, velük játszunk, őket is meg tudjuk verni.”

Vízilabda-Európa-bajnokság, D csoport, 1. mérkőzés, Belgrád
Magyarország–Görögország 8:8 (3:2, 2:3, 2:1, 1:1)
G.: Varga Dénes, Hárai 3-3, Varga Dániel, Hosnyánszky, ill. Milonakisz, Funtulisz, Geniduniasz 2-2, Derviszisz, Vlahopulosz.