Nemzetegyesítő Rátgéber-tábor

2010-ben még senki sem gondolta volna, hogy intézménnyé növi ki magát. Idén azonban már tizedszer rendezi meg Rátgéber László mesteredző a nemzetközi kosárlabdatáborát, amely a Kárpát-medence minden szegletéből, de akár távoli vidékekről érkező magyar fiatalokkal a békés nemzetegyesítés eszköze is. Kánikulai, nem éppen szúnyogmentes pillanatfelvétel a bajai kosarasparadicsomból.

Reggeltől estig pattogtatják a labdát a Petőfi-szigeten a belföldi és külhoni fiatal honfitársaink Forrás: Facebook

Baja, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának tornaterme. A hőség eszméletlen, de a hangulat is: a 10. Rátgéber László nemzetközi kosárlabdatábor első idei turnusának záróünnepségén vagyunk. Kétszáz gyermek ül, áll és tombol a bordásfal előtt, akit kiszólít a névadó és megjutalmazza, azt megtapsolják, éljenzik. Aztán az edzők és a nevelőtanárok is megkapják a magukét, végül egy hatalmas, római tízessel ékesített grillázstortát varázsolnak ki a terem közepére, és elszabadul a pokol. Kisvártatva már csak az impozáns édesség utolsó morzsáiból csemegézhet a tudósító.

– 2010-ben szerveztem meg az első tábort itt, Baján, a Petőfi-szigeten, akkor jöttem haza Moszkvából, a Szpartaktól, és még előttem állt az isztambuli szerződésem a Fenerbahcénál – mondja Rátgéber László mesteredző, aki a MiZo-Pécs csapatával kilenc, a Fenerrel egy bajnoki címet ünnepelt, a Magyar Kupákról és a Szpartakkal begyűjtött 2009-es Euroliga-győzelemről, továbbá a Péccsel megszerzett két Euroliga-bronzról nem is beszélve.

– Szakmailag mindig is erősek voltunk, de most már Európa-hírű edzők dolgoznak a táborban, de nem ez a legfontosabb: ez olyan tábor, ahol a gyerekek egy hét alatt feltöltődnek. Élményekkel, s a kosárlabdasport finomságaival. Minden szülő szeret bennünket, mert amikor hazamennek a srácok, két napig egyfolytában alszanak. De amikor felébrednek, legalább egy álló napig mesélnek a kalandjaikról.”

Minden kezdet nehéz, magam is jártam a Petőfi-szigeten évekkel ezelőtt, a 2019-es Rátgébert-tábort össze sem lehet hasonlítani például a 2012-essel.

– A 2010-es tábor színvonala egy tízes skálán ötös volt, de azért ötös, mert ötfokozatú skálát állítottunk föl – nevet Rátgéber. – Pár év után felállítottuk a tízes skálát, araszoltunk felfelé, hetes, nyolcas, és idén talán elértük a tízest is. Eleinte kizárólag kültéri pályákon mentek a foglalkozások, kilencven gyerek volt. Most kétszázan vagyunk. Akkor még nem is láttuk a tízest! Mondhatnám, micsoda edzőink vannak, de akik igazán említést érdemelnek, azok a profi, okleveles nevelőink. Olyanok, mint például Anitics Lívia többszörös magyar bajnok, válogatott kosaras, Laci fiam testnevelő tanára. Igazi család vagyunk, vannak edzők, akik a tíz táborból kilencen itt voltak, a nevelőink között pedig többen mind a tízen! Tíz bajnoki cím után elértem a tíz tábort, erre legalább olyan büszke vagyok.

Reggeltől estig pattogtatják a labdát a Petőfi-szigeten a belföldi és külhoni fiatal honfitársaink
Fotó: Facebook

A tábor úgy nemzetközi, hogy egyszersmind magyar.

– Hogy honnan jönnek ide a táborozók? Mindenhonnan. A nagy többség természetesen Magyarországról, de rengeteg honfitársunk érkezik Székelyföldről, a Délvidékről, a Felvidékről, Nagy-Britanniából, Franciaországról– az egyik edzőnk is francia – , Törökországból, Olaszországból, de volt a Fülöp-szigetekről jött kislányunk is. A szülei magyarok. Szájhagyomány útján terjed a hírünk, nincs szükségünk fizetett hirdetésekre.

A tábor növendékei olyan edzőktől tanulhatnak, akiket addig csak a televízióban láthattak, és itt nem is Rátgéberre gondolunk, hiszen ő csak olykor-olykor száll be a szakmai munkába. Kezdjük Szrecsko Szekuloviccsal, a szombathelyi legendával, akivel – még 2008-ban – először nyert bajnoki címet a Falco. Aztán Fabio Fossati FIBA-instruktor, Can Alpay élvonalbeli edző Törökországból, Ivica Mavrenszki Nagybecskerekről, aki jó harmincöt éve az U16-os Európa-bajnokság MVP-je volt.

Kátéi Boglárka hírneve talán nem vetekszik Szekulovicséval, de rá másért figyeltünk fel.

– Kézdivásárhelyről érkeztem – mondja a fiatal, 22 éves edző. – Odahaza vannak ismerőseim, akik Pécsen játszanak, például Demeter Nóra, tőlük hallottam a táborról. Én is kosarazom, fél évet magam is játszottam Pécsen, meg természetesen a Kézdivásárhelyi Sportegyesületben. Remekül érzem itt magam, a szúnyogok ugyan egy kicsit szétcsipkedtek, de nem számít. Edzőként rengeteget fejlődtem ez alatt az egy hét alatt, de most már rohannom kell, mert indul a buszom Vásárhelyre.

Azzal fogja a kerekes bőröndjét, és elsiet. A Székelyföldre, elvinni a most már messze földön híres, évtizedes Rátgéber-tábor hírét.