Détári Lajos: Szoboszlai lehet az utódom, de még bizonyítania kell

Détári Lajos finoman szólva sem keresi a nyilvánosságot. A magyar futball utolsó Európa-szerte elismert, világválogatott futballistája lapunk kérésére kivételt tett, és beszélt a lengyeleknek lőtt örökké emlékezetes góljáról, Verebes József akkori szövetségi kapitányról, aki ma ünnepelné a nyolcvanadik születésnapját, és lehetséges utódjáról, Szoboszlai Dominikról is.

Détári Lajos tisztában van a svájci futball erejével Forrás: Nemzeti_Sport

– Mennyire emlékszik a lengyelek ellen 5-3-ra megnyert 1987-es mérkőzésre?

– Tisztán emlékszem szinte minden mozzanatára, Európa-bajnoki selejtezőt játszottunk a lengyelekkel. Sajnos rosszul kezdtük a sorozatot, mert az első két meccsünkön kikaptunk itthon a hollandoktól majd Görögországban is, nyertünk Cipruson, és vereséget szenvedtünk Rotterdamban is. Ezután fogadtuk Lengyelországot, és muszáj volt nyernünk, ha versenyben akartunk maradni.

Détári Lajos lengyelek elleni második gólja felejthetetlen maradt
Fotó: Nemzeti Sport

– Ehhez képest kétszer is ők szereztek vezetést.

– Nagyon jó csapat volt, nem számíthattunk könnyű mérkőzésre a Népstadionban sem. Az első félidő 1-1 volt, én adtam gólpasszt Vincze Istvánnak, majd újra a lengyelek lőttek gólt Włodzimierz Smolarek révén, aki néhány hónap múlva a csapattársam lett, amikor Frankfurtba szerződtem. Ezután jutottunk tizenegyeshez, amelyből én egyenlítettem, utána pedig Péter Zoltán bombájával már nálunk volt az előny.

A mérkőzés összefoglalója

– Ezután következett az a gólja, amelyet azóta is rengeteget lejátszanak a sportcsatornák. Előre eldöntötte, hogy az alapvonaltól a kapura csavarja a labdát a szabadrúgásból?

– Nekem eszembe sem jutott volna. Verebes József mondta a meccs előtt, hogy még szögletből is célozzam meg a kaput, szabadrúgásból pedig főleg, és ez jutott akkor az eszembe. Ha ő nem kér meg rá, biztosan beadom az alapvonaltól, ami akár számunkra is veszélyes lehetett volna, hiszen egy kifejelt labdával könnyen kontrázhat az ellenfél.

– Elsőre nem sikerült, de szerencsére a keletnémet Prokop játékvezető újrarúgatta a szabadrúgást. Szándékosan váltott sarkot?

– Igen. Először a rövid felsőt céloztam meg, de abból nem lett volna semmi sem, mert a sorfalon felperdült a labda. Amikor újra készülődtünk, láttam, hogy Jozef Wandzik, aki később a Panathinaikosz kapusa lett, előrelép kettőt a rövid sarok elé, ezért megpróbáltam a hosszúba eltekerni a labdát, és szerencsére sikerült.

Détári Lajos legendássá vált gólja

– Említette Verebes József szerepét. A Mágus öt éve hunyt el, és éppen kedden, március 23-án lenne nyolcvanéves. Milyen emlékei vannak róla?

– Mi csak a válogatottban dolgoztunk együtt, de annak élveztem minden percét. Nagyon jó embernek ismertem meg, remekül értett a játékosok nyelvén, akik rajongtak érte. Kivételes egyénisége volt a sportágnak, rengeteget tudott a futballról, és ezt át is tudta adni, az eredményei önmagukért beszélnek.

– Mire számít most csütörtökön a lengyelek ellen?

– Erre nagyon nehéz konkrét választ adni. Úgy, hogy a stadionokban nem lehetnek nézők, sokkal kiszámíthatatlanabbak lettek a mérkőzések, így nem is vállalkozom tippelésre, persze szurkolok, hogy nyerjen a magyar válogatott. Marco Rossi szövetségi kapitány ilyenkor nincsen könnyű helyzetben, mert a játékosok eltérő állapotban érkeznek az edzőtáborba, van, aki még vasárnap is játszott, és mire a keret összerázódik, már kezdődik is a meccs.

– Szoboszlai Dominik sérült, ezúttal nem játszhat. Egyetért azzal, hogy az európai ismertséget és elismertséget tekintve ő lehet Détári Lajos utódja?

– Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a kontinens legjobb futballistái közé tartozzon majd, ám itt még fontos a jövő idő. Megütközve látom, hogy egyesek már minden idők legjobbjai közéi is beválasztanák, ami enyhén szólva is nagyon korai még. Egyelőre az osztrák bajnokságban mutatta meg magát, nagyon jól döntött, hogy Salzburgból Lipcsébe szerződött, az jó következő lépcsőfoknak tűnik a számára. Ugyanakkor még bizonyítania kell a Bundesligában, és majd akkor hasonlítsuk őt össze olyan magyar futballistákkal, akik tíz-tizenöt esztendős pályafutással szereztek maguknak tekintélyt. Remélem, egyszer eléri azt, amit sokan már most látnak benne.