Eliud Kipchoge 2019-ben Bécsben már két óra alatt, 1:59:40 órás idővel is teljesítette a klasszikus, 42 195 méteres távot, de akkor nem versenykörülmények közepette. Az Ineos 1:59 Challenge projekt részeként egymást váltó, a maguk műfajában klasszisokból toborzott iramfutók csoportja segítette az akkor 34 éves kenyait, többen alakzatban körbevették, hogy szélárnyékot biztosítsanak neki, és a pályát is úgy jelölték ki, hogy a legideálisabb legyen. S ahol kellett, újraaszfaltoztak. Az időeredményt természetesen nem lehetett világcsúcsnak hitelesíteni, azonban így is óriási reklámot jelentett a maratonfutásnak.
Mondani sem kell, hogy már akkor is Kipchoge volt a világrekorder, 2018-ban Berlinben 2:01:39-re javította honfitársa, Dennis Kimetto négy évvel korábban elért 2:02:57-es csúcsát. Múlt vasárnap Berlinben pedig újra történelmet írt.
– Időeredményt nem akarok mondani, hogy mit várok magamtól, de nagyon meg fogom nyomni a tempót, és jó versenyre számítok. Szóval, nem ígérem azt, hogy most két órán belül fogok futni, de bízom benne, hogy valamikor az is összejön – nyilatkozta előzetesen Kipchoge, és a szavai árulkodtak arról, hogy jó formában lehet.
Ez be is bizonyosodott, miként utóbb elmondta, a 38. kilométernél már tudta, hogy képes megjavítani a világcsúcsot. Kipchoge szólt arról, hogy a körülmények és a szervezés is remek volt; de azt már a verseny előtt is kiemelte, hogy aki világcsúcsot akar dönteni, annak Berlinbe kell mennie. A német fővárosban a pálya ideális abból a szempontból, hogy itt nincsenek emelkedők, gyakorlatilag végig sík a terep, az aszfaltozás tökéletes, és a hagyományosan szeptember utolsó vasárnapján rendezendő versenyen az őszi időjárás is tökéletes a futók számára. Vasárnap a férfiak mezőnyében már kilencedik alkalommal döntötték meg itt a világcsúcsát. Először 1998-ban, 2003 óta pedig kizárólag ezen a viadalon: elsőként a kenyai Paul Tergat (2:04:55), utána kétszer az etióp Haile Gebrselassie (2:04:26 és 2:03:59), akit az egyaránt kenyai Patrick Makau (2:03:38), Wilson Kipsang (2:03:23), Dennis Kimetto (2:02:57) és immár kétszer Kipchoge (2:01:39, 2:01:09) követett.
Eliud Kipchoge 5000 méteren érte el az első nagy eredményeit, a 2003-as párizsi világbajnokságon 18 évesen nem kis szenzációt szolgáltatva aranyérmes lett a sportág két nagy hérosza, a marokkói Hicham El Guerrouj és az etióp Kenenisa Bekele előtt. Egy év múlva az athéni olimpián azonban be kellett érnie a bronzzal El Guerrouj és Bekele mögött. A 2008-as pekingi ötkarikás játékokon ezüst jutott neki Bekele mögött. A 2009-es berlini vb-n már csak ötödik lett, 2011-ben pedig a dél-koreai Teguban hetedikként zárt – gondolhattuk, innen már csak lefelé vezet az út. S nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Kipchogének ezután jött el az ideje – maratonfutásban. 2013-ban futotta az első maratonját, Hamburgban, amit meg is nyert; s pályafutása tizenhét maratonjából tizenötön győzött, beleértve a 2016-os riói és a 2021-es tokiói olimpiát is. Immáron négy berlini diadala mellett Londonban is négyszer győzött, de nyert már Chicagóban és Tokióban is – ezek a legnagyobb versenyek a maratonfutásban. (A még ebbe a körbe tartozó bostoni és New York-i viadalon nem mérette meg magát.)
Kipchoge tavaly az etióp Abebe Bikila (1960, 1964) és a keletnémet Waldemar Cierpinski (1976, 1980) után a harmadik atléta lett, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét a versenyszámban. Így 2024-ben Párizsban megint történelmet írhat, ő lehet az első lehet, aki sorozatban harmadszor nyeri meg a számot. S a kétórás álomhatár áttörése mellett éppen erre készül.
– Ez fontos nekem, mert többek között azért is futok, hogy történelmet írjak. Meg akarom mutatni a fiataloknak, hogy az állandóság, a következetesség az, ami kell ahhoz, hogy nagy eredményeket érjünk el – fogalmazta meg a hitvallását.
Eliud Kipchoge november 5-én már 38 éves lesz, de ne fogadjunk ellene.
Borítókép: Eliud Kipchoge, a maratonfutás királya (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)
