Szalma László, a Testnevelési Egyetem idén 65 esztendős tanszékvezető tanára már negyven éve, az atlétikai világbajnokságok premierjén érmet szerezhetett volna, ha egy centiméterrel jobb az eredménye a távolugrás döntőjében. Azért lett negyedik és nem bronzérmes, mert a hozzá hasonlóan 812 centimétert ugró amerikai Mike Conley második legjobb kísérlete jobb volt az övénél. Akkor még nem bosszantotta, hogy nem sikerült megakadályoznia a hármas amerikai győzelmet, mert csak arra gondolt, hogy végül is ő lett a legjobb európai távolugró, később viszont már másként tekintett vissza pályafutása első és egyben utolsó szabadtéri világbajnokságára. Különösképpen azért, mert sérülés miatt az 1987-es római és az 1991-es tokiói vb is kimaradt az életéből.
A távolugrás végeredménye így nézett ki az 1983-as vb-n: 1. Carl Lewis (Egyesült Államok) 855 cm, 2. Jason Grimes (Egyesült Államok) 829 cm, 3. Mike Conley (Egyesült Államok) 812 cm, 4. Szalma László 812 cm, 5. Nenad Sztekics (Jugoszlávia) 809 cm.
Conley második legjobb ugrása is 812 centi volt, kétszer ugrott ennyit, Szalmának még 809 és 808 centis ugrásai voltak. A 812-t az utolsó, hatodik sorozatban érte el.
A legendás Carl Lewis Helsinkiben 22 évesen három aranyat szerzett. Ekkor olimpiai bajnoki címe még nem volt, de aztán kilencet is nyert.
Szalma László minden idők egyik legsikeresebb magyar atlétája, aki a moszkvai olimpián (1980) is negyedik lett, két fedett pályás Európa-bajnokságot viszont sikerült megnyernie (1978, 1983). A Helsinkiben megrendezett sporttörténelmi világbajnokság negyvenedik évfordulóján az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozva emlékezett vissza pályafutása egyik meghatározó fontosságú állomására.
Csak sejtették, hogy ki kokszol
– Akkoriban is voltak már doppingvizsgálatok, de az ellenőrzések szigora és következetessége meg sem közelítette a mostaniakat. Azt nem mondanám, hogy mindenki úgy kokszolt, azaz büntetlenül annyi teljesítményfokozó készítménnyel fűtött be a maga szervezetébe, amennyit csak merészelt, de voltak sejtelmeink, és a látszat sem csalt. Már önmagában az sem volt az ellenfelek számára könnyen emészthető, hogy az éremtábla első helyét a taroló NDK foglalta el, megelőzve az Egyesült Államok és a Szovjetunió válogatottját. Ha akkoriban már gyakorlat lett volna a levett minták egy részének lefagyasztása, majd később megismételt és magasabb szintű analízisek elvégzése, alighanem borul a sorrend, és érmek cserélnek gazdát, de azokban az időkben erről a kifinomult módszerről még csak nem is beszéltek. Nem sokkal később viszont már fejek hullottak és egyre többen szégyenültek meg úgy, mint az eszeveszetten doppingoló kanadai Ben Johnson, akit először két évre, majd örökre tiltottak el.
Eltűnt országok, átalakult sorrend
Hihetetlen, de történelmi valóság, hogy abból az öt országból, amelynek versenyzői 1983-ban Helsinkiben a legtöbb érmet szerezték, már csak az Egyesült Államok maradt meg olyannak, amilyen akkor volt, hiszen nincs már NDK és NSZK, ahogy Szovjetunió és Csehszlovákia sem.
– Már akkor is hatalmas mezőny gyűlt össze, hiszen 180 nemzet atlétái versengtek egymással, közülük viszont csak huszonötnek jutott az érmekből – folytatta Szalma László, akinek az 1985-ben felállított 830 centiméteres távolugró országos csúcsa továbbra is a hazai örökranglista első helyén áll. – Negyven év telt el Helsinki óta, és a világbajnokságokon induló nemzetek száma már a kétszázat is meghaladja. Tavaly, az első amerikai földön megrendezett atlétikai csúcson 45 nemzet versenyzői osztoztak az érmeken, nem kis meglepetésre pedig olyan országok kerültek a legjobbak közé, mint Etiópia, Jamaica és Kenya, legjobb európaiként pedig Lengyelország csak a nyolcadik helyen végzett. A növekedés és az átalakulás azzal is magyarázható, hogy ma már teljes az egyenjogúság, a férfiak és a nők is ugyanazokban a számokban szerepelnek.
