Örömmel olvasom, hogy Kecskeméten a vezetők megőrizték a józanságukat, s bejelentették, a csapat gerince együtt marad a következő idényre. A labdarúgó NB I-ben meglepetésre ezüstérmes együttes vezetői tehát nem akarják kiárusítani a húzó játékosaikat, és esztelen költekezésbe sem kezdenek a keret megerősítése érdekében. Mindkettő önveszélyes cselekedet lenne. Ugyanis az égadta világon semmi garancia nincs arra, hogy a KTE más összetételben, akár meggyengülve, akár megerősödve képes lenni megismételni a mostani bravúrt.
Elevenítsük csak fel az egy évvel ezelőtti esélylatolgatást a 2022–23-as idényre. Két kimenetelben volt szinte mindenki biztos: a Ferencváros lesz a bajnok, illetve a Kecskemét az egyik kieső. A Fradit nem kell magyarázni. A Kecskeméttel kapcsolatos várakozások is biztosnak tűnő tényeken nyugodtak, hiszen a KTE költségvetése, valamint keretének piaci értéke egyaránt a legalacsonyabb volt az első osztályban. Innen nézve a csapat ezüstérme, megdöbbentő sikere csupán a Honvéd 2017-es bajnoki címéhez mérhető a magyar labdarúgás közelmúltjából.
A Kecskemét e bravúr után annyit mindenképpen megérdemel, hogy a pőre pénzügyi adatok alapján legalább az utolsó helyről kapaszkodjon feljebb. Hogy meddig, hová, azt nem tisztem eldönteni, ám abban biztos vagyok, hogy a KTE reális célja a következő évadra sem lehet más, mint a biztos bennmaradás, még ha álmodni, vágyakat megfogalmazni nem csupán lehet, hanem kötelező.
Urbányi István néhány évvel ezelőtti frappáns látleletét, miszerint az NB I-ben a Ferencváros és a Vidi az aranyéremért, a többi csapat pedig a kiesés elkerüléséért küzd, kikezdte az önsorsrontó fehérvári gazdálkodás. Úgy is mondhatjuk, a Fradi egyedül maradt a porondon, ha a jövőbe próbálunk tekinteni, egyetlen dolog tűnik ismét biztosnak: a Fradi lesz a bajnok. A kiesés már keményebb dió. Meglepő lenne, ha a Mezőkövesd vagy ha az újabban túl gyakran ingázó MTK látványosan megtáltosodna és a dobogót venné célba, szinte kizárható, hogy a Puskás Akadémia kiesési gondokkal küzdjön, a többi gárdáról azonban bátorság lenne bármilyen prognózist felállítani.
Visszatérve a Kecskeméthez: a csapat ereje nyilvánvalóan a kohézióban, az egységben, divatos fogalommal élve a kémiában rejlik. Valamiért Szabó István megtalálta a közös hangot a játékosokkal. Okoskodhatunk a helyi kötődésről, a lesajnáltságból táplálkozó becsvágyból, de hogy mi a KTE titka, azt csak a vezetőedző tudja, vagy csak sejti. Mindenesetre bolond lenne felrúgni azt, amiről bebizonyosodott, hogy jól működik.
Borítókép: Van mit ünnepelni, ezüstérmes a Kecskemét (Fotó: Facebook)
