Normál esetben egy futballmeccs kiszámítható. Kétszer negyvenöt perc, negyedóra szünet, hosszabbítások, cirka kétórás program. Németországban megdőlt az egyszerű matek az utóbbi hetekben. Gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy egy mérkőzésnek mikor lesz vége, mivel a szurkolók kitartó tüntetéssorozata akár húsz-harminc percre is megszakíthatja a játékot. Erre már számos példa akadt a Bundesliga és a Bundesliga II meccsein egyaránt. A másodosztályú Hertha vezetőedzője, Dárdai Pál a legutóbbi fordulóban már a játékvezetőt dicsérte, aki olyan döntést hozott, amilyent futballmeccsen még nem láttunk, és ezzel kihúzta a protestáló drukkerek méregfogát.
A Hertha a Magdeburgot fogadta hazai pályán, és az első félidő hosszabbításában a berlini szurkolók teniszlabdákat zúdítottak a pályára, megszakítva ezzel a játékot. Nem először fordult elő hasonló a berlini Olimpiai Stadionban: február elején a Hamburg ellen elveszített rangadón ugyanez történt, csak a második félidő elején, amikor 32 percet állt a játék a rendbontás miatt, és Dárdai is hiába kérlelte a szurkolókat, hogy hagyják abba a tüntetést, mert rossz vége lesz.
A magyarok is rendre szembesülnek a tüntetésekkel
A Magdeburg elleni mérkőzés játékvezetője már felkészült volt, így amikor az első félidő hosszabbításában újra teniszlabdák árasztották el a pályát, az öltözőbe parancsolta a csapatokat a szokásos szünetre. Azután azonban lejátszották a csapatok az első félidő hosszabbításából hátralévő négy percet, majd utána következett a térfélcsere és az igazi második félidő szünet nélkül. Ilyet se nagyon láttunk még, de Dárdainak tetszett a reakció: – Egyetértettünk a játékvezetővel, jó döntést hozott – dicsérte Florian Exner munkáját a magyar edző a 3-2-re megnyert meccs végén.
A teniszlabdazápor csak egy a sokféle demonstráció közül, más pályákon csokiérmék pályára dobálásával támadnak a drukkerek, a kreativitásnak pedig már csak a képzelet szab határt. Vasárnap a Sallai Rolandot és Szalai Attilát foglalkoztató Freiburg találkozóját egy pályára repülő modellrepülőgép zavarta meg az Eintracht Frankfurt ellen, míg Németh András csapata, a Hamburg mérkőzését távirányítós, füstbombát szállító autók szakították félbe a Hansa Rostock stadionjában.
Ehhez képest nagyon unalmasan kezdődött a tüntetéssorozat még az őszi szezon végén, december közepén, amikor a Bundesliga összes meccsén tizenkét percre teljes némaságot fogadtak a szurkolók, ezzel utalva a „tizenkettedik játékos” szerepükre. Mi okozta a felháborodásukat, ami azóta is kitart, és ami miatt a tüntetések mostanra szinte már megszokott részeivé váltak a német klubfutballnak?
Ezért küzdenek a felháborodott német szurkolók
A tüntetéssorozat a DFL-t, azaz a Német Labdarúgóligát támadja, amely új tőkét akar bevonni a Bundesliga versenyképességének megőrzése érdekében a marketing- és televíziós jogok egy részének értékesítésével. A terv konkrétan az, hogy a leendő üzlettársnak húsz évre odaadják a liga bevételeinek legfeljebb nyolc százalékát, amiért cserében minimum egymilliárd eurós befektetést kérnek. Ebből a pénzből a DFL fejlesztené többek között a meccsek streamingszolgáltatását, amire azért is lenne nagy szükség, mert a Bundesliga kategóriákkal kevesebb pénzt szerez a nemzetközi közvetítési jogdíjakból, mint a rivális Premier League. Az angol bajnokság a 2022 és 2025 közötti időszakra 6,3 milliárd eurót kap a jogdíjakért, miközben a Bundesliga jelenleg mindössze évi 170 milliót keres ugyanebből.
Logikus a DFL szándéka, hiszen a nemzetközi porondon a német kluboknak az angolokkal – meg a spanyolokkal, olaszokkal, franciákkal – kell versenyezniük, de ha jóval kevesebb jutalékot tudnak fizetni nekik a tévés jogdíjakból, akkor eleve hátrányból indulnak. Ugyanakkor a szurkolók teljesen más szemüvegen keresztül nézik a folyamatot. Ők a sportág hagyományos értékei mellett állnak ki, nem tetszik nekik a VAR és a reklámok térnyerése sem, korábban pedig már elértek egy részsikert azzal, hogy megakadályozták a hétfő esti Bundesliga-meccsek bevezetését, ami a Premier League-ben bevett szokás, ugyancsak a tévéközvetítések miatt.
A Bundesliga ne legyen olyan, mint a Premier League
Németországban a legmagasabb az átlagnézőszám Európában: az előző idényben közel 43 ezer volt, amivel a 40 ezres angliai átlagot előzte meg az élen. A német szurkolói kultúra a stadionokban virágzik, amit az alacsony jegyárak és a szurkolóbarát meccsidőpontok is elősegítenek – nincsenek például ebédidőben kezdődő mérkőzések sem, ami Angliában szintén megszokott. A Premier League modellje a közvetítésekhez igazodik, nem a csapatokhoz és a szurkolókhoz, a német drukkerek pedig ezt az irányváltás szeretnék megakadályozni.
Így viszont a Bundesliga klubjai egyre nagyobb piaci hátrányba kerülhetnek, hiszen ott az 50+1-es szabály szerint nem kerülhet magántulajdonba a többségi tulajdonrész egy élvonalban vagy másodosztályban szereplő együttesnél sem, ezzel őrzik a hagyományokat az Angliát már ellepő külföldi befektetőkkel szemben. A szurkolók most a másik lehetséges pénzcsapot is elzárnák a marketing- és közvetítési jogok értékesítésének akadályozásával.
